Amit szülinapomra kaptam virág helyett, de azt a recept után elmesélem.
A szalonnát felkockáztam, kisütöttem a zsírját, kiszedtem a megmaradt szalonnát.
A zsíron megpároltam a felszeletelt, laskagombát és hozzá raktam a juhtúrót, meg egy pici kókusztejszínt. Sóztam, borsoztam.
Szerintem nagyon fínom
43 éves lettem.
Az utóbbi években, mondhatjuk semmilyen szülinapom nem volt, de az idei kárpótolt mindent.
Pár hete találkoztam valakivel, mondhatjuk az elmúlt évekhez hasonlóan csöbörből vödörbe jutottam. A szituáció ugyan az, még az arányok is, kivéve hogy a két diploma helyett három van, és hit-bizalom az alap-amit az elmúlt években teljesen kiírtottak belőlem, nehéz újra megbízni valakiben.
Szülinapom reggelén, oké! felköszöntött és ennyi volt, az elmúlt évekhez képest ez is nagyon jó.
Aztán délután jött az üzenet, meddig dolgozok kérdéssel.
Kaptam 5percet a szülinapomra, de úgy, hogy kis!!! kitérővel már így is késésben, de eljött hozzám, kaptam Szlovákiából a kedvenc levendulás sörünket, mogyorós és karamellás nescafét(itthon nem lehet kapni) és saját termesztésű laskát virág helyett.
És persze végig beszélgettük az utat hazáig. Szóval szuper szülinap, én meg csak köszöngettem és nagyon hálás voltam. Ami furcsa, hogy megkérdezte miért olyan különleges ez nekem, amikor ez a normális.
Ezerből egy volt aki úgy bánt velem mint az elmúlt években, és ezerből egy most aki új reményt adott, hogy ismét felépíti a lelki egyensúlyomat, a hitemet és a bizalmamat.
A hétvége is tartogatott meglepetést, de ezt a következő bejegyzésben leírom.
