Bodza minden mennyiségben. Szörpnek, üdítő italnak, palacsintatésztában, lekvárnak és még amit ki nem próbáltam.
Ezt az oldalt azért készítem, hogy rendszerezzem régi és új receptjeimet, és leírjam tapasztalataimat. Mivel kedvenc ételeim elkészítését is el tudom felejteni, gondoltam, leírom és ha másnak is tetszik kipróbálhatja. Nem csak bodzás receptek lesznek, hanem mindaz amit szeretek-szeretünk.

Anitának! Szeretném, hogy idővel, szívesen használd receptjeimet és tapasztalataimat.

Ami a legfontosabb: az étel akkor lesz finom, ha szeretetből főzzük!!! 2013. június 25.

2015. augusztus 28., péntek

Almás zabpelyhes süti - Elválás

Jó kis cucc lett belőle, készült párszor, most is a sütőben sül. Bár nem süti lett belőle, inkább olyan zabkása jellegű csak tej nélkül.

Elkészítés: 500 gramm zabpehelyhez annyi vajat adunk, hogy kenhető legyen. Adunk hozzá fahéjat, vaníliát, cukrot (helyette édesítőt), és 1 kiló reszelt almát. Össze keverjük, sütőben sütjük. Megint kihagytam a diót és a sütőport :( , raktam bele egy tojást hátha össze tartja, de nem...

Vasárnap reggel mondtam gyermekemnek, ha gyorsan takarítunk mehetünk is 'pestre'. Amióta gyermekem van, még ilyen gyorsan sosem lettünk készen, segített mindenben, 11 órakor már indultuk is.
Odafele gondolkoztam, bemehetnénk a temetőbe, de úgy voltam már úgy is túl mentünk, majd esetleg máskor. Hát nem mentünk túl, benéztem-könnybe lábadt szemmel bekanyarodtam, megálltunk.
7 év alatt egyszer mentem be. Erősödöm, igaz jóval sírósabb vagyok, vagyis soha nem voltam sírós, ez olyan új dolog mióta Anita van. Mindenen tudok bőgni, jó és rossz dolgokon. Szóval erőt vettem magamon. Nem tudom jó, vagy rossz gondolat volt e Anitát bevinni. De ez nekem olyan volt, mintha most oda vittem volna Apuhoz és megmutatom milyen szép unokája van. Persze Anitának nem mondtam, hogy temetőben vagyunk halottak között, azt mondtam hogy egy parkban vagyunk.
Furcsa, mikor Apu meghalt éreztem velem van, vigyáz rám. Minden kérdésre tudtam a választ. Ahogy Anita megszületett elmúlt minden, miért is? már leírtam, itt van velem.
Úgy leültem volna és csak meséltem volna Apunak, sosem beszéltem meg vele semmit, de most azt akarom tudjon mindent. Nem szoktam álmodni sem vele.
Lementünk a Dunára, imádom.
Anita is.
Kerestünk kagylókat, köveket dobáltunk. Kacsáztam a kövekkel, persze meglátta, dobálhattam. Elmentünk megebédelni, aztán vissza a Dunához. 
Majd Anyu főnökéhez, aztán leadtam Pótnagyimnál, ő vigyázott rá míg Anyu haza nem ért.  Nem nagyon tetszett Anitának, hogy olyan sokáig fog maradni. Mondtam neki ha dolgozok van pénz, ha nem nincs pénz és nem tudunk elmenni se usziba, se edzésre, se csavarogni. Vígan közölte, inkább marad, menjek dolgozni. Mentem is. Hétfőn még vissza kellett mennem a kórházba, de utána az egész hetet végig túlóráztam.
Már alig várom, hogy holnap magamhoz ölelhessem az én kis undok békámat, és este az orromat a hajába túrva az ő finom illatával aludjak el.

Ma találkoztam egy ismerőssel, aki megkérdezte-jól vagyunk?: és most már, hogy bele rázódtunk új életünkbe, és megtanultunk egyik napról a másikra élni, keményen megdolgozni mindenért, legyen szó csak egy napról, egy kis boldogságról, vagy a pénzről, de ezek ellenére is most már boldogan mondtam:
IGEN!!! JÓL VAGYUNK!!!

2015. augusztus 15., szombat

Kókuszos zabkása - Révkomárom-Komárom

Reggelire gyermekemnek: fele tej-fele víz, zabpehely, kókusztejpor felforralva, méz (házi méz, kaptuk, azóta csak azt hajlandó megenni).

Utolsó nyaralásunk Komárno, de rám szóltak, Révkomárom. Ide is rég szerettem volna elmenni, csak nem jutottunk el. Kinéztem az Europa parkot, csatlakozott barátnőm is. 
 Fagyiztunk, sétálgattunk. Persze Anita mikor megyünk már a balcsira, nem is tudom honnan vette, talán mert fürdeni mentünk? Aztán elmagyaráztam neki eszem ágába sincs a balcsira menni. Persze megyünk még, csak nem hetente.  Shoppingoltam tényleg csak egy kicsit, és bementünk Komáromba a strandra, tömegnyomi.

Ilyenkor jut eszembe "amikor én még gyerek voltam!", hogy szerettem strandra járni. Mindig mentünk a pünkire, bányatóra, Dunára, Dávodra, hogy bírta Anyám?
Anita kicsit ugrált, fürdött, ennek hatására tegnap az usziban ihletett kapott elkezdett beugrálni a medencébe. Rákapott az ízére, mondhatjuk, ki sem lehetett  rángatni. Öregurammal ültünk és néztük, mi is ilyenek voltunk gyerek korukban. Néztük azt a  határtalan energiát ami gyermekemből árad. Én  meg örülök, hogy 5 percre leülhetek és nem kell megmozdulni valamiért.

Mára még egy uszoda, így az én bérletem is lejár. Utána Danáld ház, ahogy Anita mondja. Meki, és mondtam részemről befejezettnek tekintem a nyarat. Mert azt álmodta megyünk a Danáld házba. És ha egy gyermeknek ilyen álma van, amit nem is olyan nehéz teljesíteni, legalább az ő álmai teljesüljenek.

 Holnap este tekintélyes súlyt vesznek le a hátamról, két hét gyermekem nélkül. Hogy fogom bírni nem tudom, nagyon össze nőttünk, de már kell a szabadság. Bevállaltam az világ összes túlóráját, hogy legyen egy kis plusz, bár így sínnel a kezemen nem tudom mi lesz, de megyek, mert tényleg szingli vagyok az első héten, bár ez az utolsó 2-3 hét kegyetlen volt.

2015. augusztus 10., hétfő

Anti-candi békítő kiflik - Tihany-Balatonfüred

Candidásra átformált recept:
2.5 dl tej, 12 dkg puha vaj, 62.5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 2 tojás, 1 kk. só.
Raktam hozzá sütőport, semmit sem ért.
A hozzávalókat összedolgoztam, ketté vettem, kör alakúra nyújtottam, cikkekre vágtam, a cikkeket megtöltöttem az új vegyes házi lekvárral, feltekertem, megkentem a tetejüket tojással és 180 fokon megsütöttem.
Házi lekvár? csak úgy lábosból
Készült a süti az útra, mert most a Balaton lett a riviéra.
Barátnőmmel felkerekedtünk, Ő 15 éve én kb. 20 éve voltam a Balatonnál, és nem jó emlékkel tértem haza.

Tihanyban kezdtünk a 40 fok melegben. Nagyon tetszett, hogy a szökő kútba fürödtek a gyerekek és nem szólt rájuk senki. 
Persze minden fizetős, a parkoló, a templom.
A kilátás és a visszhang még ingyenes.
Sétálgattunk az utcácskákban, de ugye időhöz voltunk kötve, mármint parkolás szempontjából, fagyiztunk, vettünk ajándékokat és vissza mentünk a kocsihoz. Befizettünk a strandra, mert ugye tudatlan az ember. Volt előnye is, nem volt zsúfoltság.




Megebédeltünk, még fürödtünk Anitával, mert barátnőmmel terveztük egy ideje de fürdőruhát nem hozott.

Utána, átnavigáltak minket Balatonfüred titkos parkolójába, fagyiztunk még egyet. Itt is lehetett a szökőkútnál pacsálni. Sétáltunk kicsit, begyűjtöttük az emlékérmet. Ééés mivel későre járt elindultunk haza.




2015. augusztus 9., vasárnap

Vegyes lekvár - Tatabánya -Tatai fényes tanösvény


Vegyes lekvár: szilva, körte, barack, alma, bodza(leszemezve, turmixolva, szűrőn átpasszírozva), összefőzve, cukor nélkül, na-benzoát, száraz dunszt.
Sosem készítettem, mindig csak külön-külön. Remélem megmaradnak így cukor nélkül, Anitának nagyon ízlik.

Turul madár uncsitesóval, annak örömére hogy az ügyelet nem tudott ellátni, átirányítva a tatabányai kórházba. 
Mivel barátnőm dolgozott, életem meg mentősködött kicsit(azt hiszem), maradt uncsitesó, aki tök mindegy hogy hova, de mindig szívesen jön velem. Haza fele felmentünk, mindig csak tervbe volt véve, hogy megnézzük a madarat. Bementünk a barlangba is, aztán irány haza.

Tatai fényes tanösvény:
Gondolhattam volna, nem lesz egyszerű a szabadság. Már munka után, mikor haza értem gyermekem lázas volt, fájt a hasa. Irány az ügyelet, már ott majdnem sírva fakadtam, látták is küzdelmemet. Áááá mondom nem lehet, amúgy is két hét egyedül Anitával, még betegek is legyünk, nem lehet. Saját bejáratú mentősöm nem ért rá, mindig megnézetem vele a gyereket, és ez segít megnyugodni.
Úgyhogy megint jó éjszakának néztünk elébe, egyedül hurrááá...
Helyre rázódtunk, és barátnőmmel elmentünk a tatai tanösvényre. Ide is sokat készültünk csak nem jutottunk el.
Közvetlenül a fürdő mellett található, mi persze tovább mentünk, igaz tábla sem jelezte. Nem egy olcsóság, de gondoltam megéri. Halacskák, teknősök, békák, siklók, siklóóóóó!!!!
Sikló: mondtam Anyunak egyszer elmehetnénk, megemlítettem a siklót, hááát biztos ő is öregszik, mert azt mondta talán kibírja. Csak kettő kicsivel találkoztunk, nem olyan hódunai két méteresek.
Retteg a siklóktól, régen volt valami, olyan hogy az ablak alatt vagy a párkányon voltak a siklók. Azóta fél tőlük, oké, mi sem szeretjük, vágtuk is a pofákat mikor Anita nem látott minket.

 Ki volt írva, a vízi játszótér nem üzemel. Igazából nem tudjuk mit takar, függőhíd volt a végén, meg két csónak mivel át tudtuk magunkat húzni a túloldalra egy kötélpályán.
A végén jött Anita kedvence: a tavirózsás tó

Hóduna-2012

2015. augusztus 8., szombat

egy kis házi takarmány

Nem saját tejből, de az én fokhagymás sajtom grillezve, ubi-pari a kertből.

Lettek pipikéink is, kaptam tojókat, a kakasok fogyogatnak. Anitának nagyon tetszik, eteti őket.
Anyu is oda ül eléjük, beszél hozzájuk.


Karfiolropogós


Recept: megfőzzük a karfiolt, robotgépben össze aprítjuk, egy konyharuhába téve-persze mikor már kihűlt kicsavarjuk a levét. Ehhez adunk egy tojást, sajtot, sót, borsot. Egy sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk és szétnyomkodjuk vékonyra. Sütőben aranybarnára sütjük, a vége felé a tetejére is szórtam sajtot.
Finom, csak most egy kicsit megcsömörlöttünk a karfiollal miután ránk maradt jó pár darab.

Szerencsére Anita is szereti ezeket az ételeket. Nem mondja, hogy nem jó ha teljes kiőrlésű lisztből készül valami. 

Alakulunk, szokjuk egymást. Már mennek a váratlan helyzetek spontán megoldása. Békén hagyjuk egymást, ha rossz napunk van, mint ma nekem