Vegyes lekvár: szilva, körte, barack, alma, bodza(leszemezve, turmixolva, szűrőn átpasszírozva), összefőzve, cukor nélkül, na-benzoát, száraz dunszt.
Sosem készítettem, mindig csak külön-külön. Remélem megmaradnak így cukor nélkül, Anitának nagyon ízlik.
Turul madár uncsitesóval, annak örömére hogy az ügyelet nem tudott ellátni, átirányítva a tatabányai kórházba.
Mivel barátnőm dolgozott, életem meg mentősködött kicsit(azt hiszem), maradt uncsitesó, aki tök mindegy hogy hova, de mindig szívesen jön velem. Haza fele felmentünk, mindig csak tervbe volt véve, hogy megnézzük a madarat. Bementünk a barlangba is, aztán irány haza.
Tatai fényes tanösvény:
Gondolhattam volna, nem lesz egyszerű a szabadság. Már munka után, mikor haza értem gyermekem lázas volt, fájt a hasa. Irány az ügyelet, már ott majdnem sírva fakadtam, látták is küzdelmemet. Áááá mondom nem lehet, amúgy is két hét egyedül Anitával, még betegek is legyünk, nem lehet. Saját bejáratú mentősöm nem ért rá, mindig megnézetem vele a gyereket, és ez segít megnyugodni.
Úgyhogy megint jó éjszakának néztünk elébe, egyedül hurrááá...
Helyre rázódtunk, és barátnőmmel elmentünk a tatai tanösvényre. Ide is sokat készültünk csak nem jutottunk el.
Közvetlenül a fürdő mellett található, mi persze tovább mentünk, igaz tábla sem jelezte. Nem egy olcsóság, de gondoltam megéri. Halacskák, teknősök, békák, siklók, siklóóóóó!!!!
Sikló: mondtam Anyunak egyszer elmehetnénk, megemlítettem a siklót, hááát biztos ő is öregszik, mert azt mondta talán kibírja. Csak kettő kicsivel találkoztunk, nem olyan hódunai két méteresek.
Retteg a siklóktól, régen volt valami, olyan hogy az ablak alatt vagy a párkányon voltak a siklók. Azóta fél tőlük, oké, mi sem szeretjük, vágtuk is a pofákat mikor Anita nem látott minket.
Ki volt írva, a vízi játszótér nem üzemel. Igazából nem tudjuk mit takar, függőhíd volt a végén, meg két csónak mivel át tudtuk magunkat húzni a túloldalra egy kötélpályán.
A végén jött Anita kedvence: a tavirózsás tó
Hóduna-2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése