Kókuszos zabkása - Révkomárom-Komárom

Reggelire gyermekemnek: fele tej-fele víz, zabpehely, kókusztejpor felforralva, méz (házi méz, kaptuk, azóta csak azt hajlandó megenni).

Utolsó nyaralásunk Komárno, de rám szóltak, Révkomárom. Ide is rég szerettem volna elmenni, csak nem jutottunk el. Kinéztem az Europa parkot, csatlakozott barátnőm is. 

 Fagyiztunk, sétálgattunk. Persze Anita mikor megyünk már a balcsira, nem is tudom honnan vette, talán mert fürdeni mentünk? Aztán elmagyaráztam neki eszem ágába sincs a balcsira menni. Persze megyünk még, csak nem hetente.  Shoppingoltam tényleg csak egy kicsit, és bementünk Komáromba a strandra, tömegnyomi.

Ilyenkor jut eszembe "amikor én még gyerek voltam!", hogy szerettem strandra járni. Mindig mentünk a pünkire, bányatóra, Dunára, Dávodra, hogy bírta Anyám?

Anita kicsit ugrált, fürdött, ennek hatására tegnap az usziban ihletett kapott elkezdett beugrálni a medencébe. Rákapott az ízére, mondhatjuk, ki sem lehetett  rángatni. Öregurammal ültünk és néztük, mi is ilyenek voltunk gyerek korukban. Néztük azt a  határtalan energiát ami gyermekemből árad. Én  meg örülök, hogy 5 percre leülhetek és nem kell megmozdulni valamiért.

Mára még egy uszoda, így az én bérletem is lejár. Utána Danáld ház, ahogy Anita mondja. Meki, és mondtam részemről befejezettnek tekintem a nyarat. Mert azt álmodta megyünk a Danáld házba. És ha egy gyermeknek ilyen álma van, amit nem is olyan nehéz teljesíteni, legalább az ő álmai teljesüljenek.

 Holnap este tekintélyes súlyt vesznek le a hátamról, két hét gyermekem nélkül. Hogy fogom bírni nem tudom, nagyon össze nőttünk, de már kell a szabadság. Bevállaltam az világ összes túlóráját, hogy legyen egy kis plusz, bár így sínnel a kezemen nem tudom mi lesz, de megyek, mert tényleg szingli vagyok az első héten, bár ez az utolsó 2-3 hét kegyetlen volt.