Elkészítés: 500 gramm zabpehelyhez annyi vajat adunk, hogy kenhető legyen. Adunk hozzá fahéjat, vaníliát, cukrot (helyette édesítőt), és 1 kiló reszelt almát. Össze keverjük, sütőben sütjük. Megint kihagytam a diót és a sütőport :( , raktam bele egy tojást hátha össze tartja, de nem...
Vasárnap reggel mondtam gyermekemnek, ha gyorsan takarítunk mehetünk is 'pestre'. Amióta gyermekem van, még ilyen gyorsan sosem lettünk készen, segített mindenben, 11 órakor már indultuk is.
Odafele gondolkoztam, bemehetnénk a temetőbe, de úgy voltam már úgy is túl mentünk, majd esetleg máskor. Hát nem mentünk túl, benéztem-könnybe lábadt szemmel bekanyarodtam, megálltunk.
7 év alatt egyszer mentem be. Erősödöm, igaz jóval sírósabb vagyok, vagyis soha nem voltam sírós, ez olyan új dolog mióta Anita van. Mindenen tudok bőgni, jó és rossz dolgokon. Szóval erőt vettem magamon. Nem tudom jó, vagy rossz gondolat volt e Anitát bevinni. De ez nekem olyan volt, mintha most oda vittem volna Apuhoz és megmutatom milyen szép unokája van. Persze Anitának nem mondtam, hogy temetőben vagyunk halottak között, azt mondtam hogy egy parkban vagyunk.
Furcsa, mikor Apu meghalt éreztem velem van, vigyáz rám. Minden kérdésre tudtam a választ. Ahogy Anita megszületett elmúlt minden, miért is? már leírtam, itt van velem.
Úgy leültem volna és csak meséltem volna Apunak, sosem beszéltem meg vele semmit, de most azt akarom tudjon mindent. Nem szoktam álmodni sem vele.
7 év alatt egyszer mentem be. Erősödöm, igaz jóval sírósabb vagyok, vagyis soha nem voltam sírós, ez olyan új dolog mióta Anita van. Mindenen tudok bőgni, jó és rossz dolgokon. Szóval erőt vettem magamon. Nem tudom jó, vagy rossz gondolat volt e Anitát bevinni. De ez nekem olyan volt, mintha most oda vittem volna Apuhoz és megmutatom milyen szép unokája van. Persze Anitának nem mondtam, hogy temetőben vagyunk halottak között, azt mondtam hogy egy parkban vagyunk.
Furcsa, mikor Apu meghalt éreztem velem van, vigyáz rám. Minden kérdésre tudtam a választ. Ahogy Anita megszületett elmúlt minden, miért is? már leírtam, itt van velem.
Úgy leültem volna és csak meséltem volna Apunak, sosem beszéltem meg vele semmit, de most azt akarom tudjon mindent. Nem szoktam álmodni sem vele.
Lementünk a Dunára, imádom.
Anita is.
Kerestünk kagylókat, köveket dobáltunk. Kacsáztam a kövekkel, persze meglátta, dobálhattam. Elmentünk megebédelni, aztán vissza a Dunához.
Majd Anyu főnökéhez, aztán leadtam Pótnagyimnál, ő vigyázott rá míg Anyu haza nem ért. Nem nagyon tetszett Anitának, hogy olyan sokáig fog maradni. Mondtam neki ha dolgozok van pénz, ha nem nincs pénz és nem tudunk elmenni se usziba, se edzésre, se csavarogni. Vígan közölte, inkább marad, menjek dolgozni. Mentem is. Hétfőn még vissza kellett mennem a kórházba, de utána az egész hetet végig túlóráztam.
Már alig várom, hogy holnap magamhoz ölelhessem az én kis undok békámat, és este az orromat a hajába túrva az ő finom illatával aludjak el.
Ma találkoztam egy ismerőssel, aki megkérdezte-jól vagyunk?: és most már, hogy bele rázódtunk új életünkbe, és megtanultunk egyik napról a másikra élni, keményen megdolgozni mindenért, legyen szó csak egy napról, egy kis boldogságról, vagy a pénzről, de ezek ellenére is most már boldogan mondtam:
IGEN!!! JÓL VAGYUNK!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése