Homoktövis lekvár almapektinnel - Pálos napforduló

Almapektin: az almákat összedaraboljuk és felöntjük vízzel. Ez után minimum egy órát főzzük, átpasszírozzuk és kész is az almapektin. Ha elrakjuk: felforraljuk, szalicil, szárazdunszt.

Ha nem egyértelmű a recept, ami azt kéri hogy egy éjszakán át csurgassuk ki a levet és azt forraljuk vissza, abból nem lesz semmi. Kell bele a velő is.

Homoktövis: leszedni könnyebb, bogyózni annál nehezebb. Legegyszerűbb, ágastól lefagyasztani és fagyottan lemorzsolni. Ez után mehet még fagyottan vissza a fagyasztóba. Vagy ha nagyon türelmesek vagyunk, kisollóval leszemezhetjük frissen szedve. 

Ez után turmixba kerül, és szűrőn áttörjük vagy passzírozzuk.

Ízlés szerint keverjük a homoktövist az almapektinnel. Ez után ugyan úgy járunk el mint a lekvároknál. Cukrot adunk hozzá, rengeteget (és még így is savanyú maradt), kellő sűrűségűre forraljuk, üvegekbe öntjük és száraz dunsztba rakjuk.

Pálos napforduló Zsámbék:

ha van időnk elmegyünk, most direkt szabad napot kértem rá. Közben Anyósék is bejelentkeztek, hogy megünnepeljük szülinapomat, ami amúgy is szarul sikerült, hát még Anyóséknak is fontosabb volt a kert mint hogy engem felköszöntsenek. Tehát ha a szülinapom ünneplése alkalmából sem vagyok első helyen, már tényleg tudatlanul állok a világ előtt. El kell fogadnom, hogy ebben az életben már nem leszek első, na de nem erről szólt a nap. Mindegy...

Azért grilleztünk, sütöttem kenyeret, csurgattunk is.

Anita kicsit aludt aztán átmentünk Zsámbékra. Színpadon néptáncosok voltak, gyorsan kiszálltunk a kocsiból míg párom leparkol. Míg mindenki a táncot nézte, vettünk kürtöskalácsot. 

Körbe jártunk mindent, persze a pipiknél, libáknál leragadtunk. Közben kicsit elraboltam Hargitát a szomszéd kislányt. 2,5 éves de még nem beszél csak az első szótagokat duplázza. Jobb kezemben Anita, balban Hargita így néztük az íjászokat.

Közben a két lány elkezdett bohóckodni, mivel Hargi nem beszél furcsa hangokat ad ki, mint a star warsban azok a furcsa lények, meg úgy néz ki mint az ewok, már csak emiatt is jó kedvem lett a délutánra, konkrétan szakadtam a röhögéstől a kis csaj előadásain.

Persze a legjobban a tombolát vártuk, vettünk is tízet (mindig ennyit szoktunk), és most még jól is jártunk. Íme:

asztalterítő, szeder lekvár, must és egy furulya. Szerencsére a fődíjat nem nyertük meg, egy nyuszi volt, na meg a grillázs szobor. Ugye azt tavaly karácsonykor nyertük és elég is volt. Közben besötétedett, meggyújtották a tűzet. Mi meg hazamentünk elégedetten.

Májgomba rántva

májgomba

 sózva, borsozva

Májgomba: én amit tudtam letisztítottam róla, felszeleteltem és vízben áztattam éjszakára. Panírozta, liszt, tojás, zsemlemorzsa. Olajban kisütöttem.

Vasárnap megint neki indultunk Pótanyummal az erdőnek. Idén igazán jó évet zárhatunk, nem azért mert sokat találtunk, hanem új gombákat.

A tegnapi szedés:

őzláb, vargánya, tinóru, májgomba,

mini pöfeteg, laska

Nos, jól alakult a szedés, amit beárnyékolt a másnapi hányásos, hasmenéses vírus. És ugye milyen az emberi elme, össze köti a kettőt, már egyből gombamérgezésünk volt. De mivel lefényképeztem, tudtam nem csináltunk bajt, ellenőrzés is volt. Úgy hogy a panírozott laska, őzláb ment a kukába. Májgombával kapcsolatban, kipróbáltuk, egyszer elég is volt. Most úgy vagyok vele, minden gombából elég, persze szedni megyek, majd elosztogatom.

Szülinap: aznap volt nekem egy szülinapom is, ami nem úgy alakult ahogy én terveztem. Végére hárman estünk pofára, kb. ugyan azon módon. Jó kis buli lett belőle. Hol sírtam, hol nevettem vagy sírva nevettem. De velem voltak azok akikre tényleg számíthatok. Néha rájuk néztem és csak nevettem, nem is kérdeztek semmit, tudták és velem nevettek.

Szilvalekvár (kevergetés nélkül)

 Recept

Azért kezdem el blogot írni, hogy megkönnyítsem saját és más életét a főzéssel kapcsolatban, leírjam tapasztalataimat. Szerencsére más is így áll a főzéshez, így könnyű dolgom volt. 

Egy nagy lábosba fél deci ecetet öntöttem, erre raktam a kimagozott szilvát. A felénél szórtám rá kis cukrot, a végén a tetejére. A lényeg hogy ha feltesszük főni nem szabad megkeverni, ha belekeverünk utána már kevergethetjük és állhatunk mellette órákat. Közben azért megkóstoltam és rakta még hozzá cukrot.

Azért négy és fél óra után mikor ránéztem, kezdtem aggódni hogy kevés a leve ezért megkevertem és már le is volt égve egy kicsit. Fél órát kevergettem még, üvegekbe töltöttem, szalicil a tetejére és száraz dunszt.

Én a tejet is úgy forralom fel, (mivel háznál veszem) hogy vízzel kiöblítem a lábas, felteszem főni és nem nyúlok hozzá. Tetejére fakanál  nehogy kifusson.

Na és a lényeg, nagyon finom lett a lekvár.

Anita: Budapest-Vidék

Egyszer már leírtam eddigi tapasztalataimat. Ez most más a nézőpont.

Konkrétan ahogy Anita beszél:

mi felkelünk, ő megébred

nekünk kihűl, neki meghűl

Furcsa ahogy a kis tájszólásával beszél, neki ez természetes, hiszen ezt hallja nap mint nap. Nekem azért 30 év után nem olyan könnyű, de azt mondták Anita sem lesz mányi, mi mindig is kívülállók leszünk(betelepültek). Csak az mányi, aki sok generációs ideszületett. Nem zavar, nem lennék arra büszke, hogy mányi vagyok, az emberek viselkedése, hozzá állása miatt. Remélem Anita sem akar majd itt maradni.

Hagymás pöfeteg

 Besózott felszeletelt pöfeteg, egy kis pirított hagymára dobva, reszelt sajttal. Nagyon finom!

Valami megfoghatatlan érzés kerített hatalmába, már pedig nekem ilyen szép időbe mennem kell valahova. Nem fogok itthon ülni, vagy a házi munkát csinálni, megvár. 

Hová is mehetnék, ha nem az erdőbe. Bár egyedül még nem voltam, de íme a végeredmény, nem bántam meg. Valaki kérdezte milyen hobbim van, mit szeretek csinálni, mintha nem számolnék be minden lépésemről neki. Hát ez. Az erdő! Mert szeretem!

Pár darabot felajánlottam. A legnagyobból a sajttal töltött, rántva-nálam verhetetlen.