Azért kezdem el blogot írni, hogy megkönnyítsem saját és más életét a főzéssel kapcsolatban, leírjam tapasztalataimat. Szerencsére más is így áll a főzéshez, így könnyű dolgom volt.
Egy nagy lábosba fél deci ecetet öntöttem, erre raktam a kimagozott szilvát. A felénél szórtám rá kis cukrot, a végén a tetejére. A lényeg hogy ha feltesszük főni nem szabad megkeverni, ha belekeverünk utána már kevergethetjük és állhatunk mellette órákat. Közben azért megkóstoltam és rakta még hozzá cukrot.
Azért négy és fél óra után mikor ránéztem, kezdtem aggódni hogy kevés a leve ezért megkevertem és már le is volt égve egy kicsit. Fél órát kevergettem még, üvegekbe töltöttem, szalicil a tetejére és száraz dunszt.
Én a tejet is úgy forralom fel, (mivel háznál veszem) hogy vízzel kiöblítem a lábas, felteszem főni és nem nyúlok hozzá. Tetejére fakanál nehogy kifusson.
Na és a lényeg, nagyon finom lett a lekvár.
Anita: Budapest-Vidék
Egyszer már leírtam eddigi tapasztalataimat. Ez most más a nézőpont.
Konkrétan ahogy Anita beszél:
mi felkelünk, ő megébred
nekünk kihűl, neki meghűl
Furcsa ahogy a kis tájszólásával beszél, neki ez természetes, hiszen ezt hallja nap mint nap. Nekem azért 30 év után nem olyan könnyű, de azt mondták Anita sem lesz mányi, mi mindig is kívülállók leszünk(betelepültek). Csak az mányi, aki sok generációs ideszületett. Nem zavar, nem lennék arra büszke, hogy mányi vagyok, az emberek viselkedése, hozzá állása miatt. Remélem Anita sem akar majd itt maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése