Csurgatott kenyér

Augusztus 20-án találkoztunk a csurgatott kenyérrel, a rakparton sétálva. Meg sem mertem nézni mennyibe kerül.

Az itthoni változata így készül:
a kertben párom tüzet rakott, addig levittem a hozzávalókat. Vágtam egy jó vastag szelet szalonnát, nyársra húztuk. Tűz mellett melegítettük, zsírját szelet házi kenyérre csepegtettük. Megszórtuk apróra vágott paradicsommal, és lila hagyma karikákkal. Sóztuk, borsoztuk.

Az Én életem: beszélgettünk és rákérdeztek honnan jön a depim. Mióta Anita megszületett, megszűntem létezni mások szemében. NEM!!! vagyok féltékeny, csak szar. Ezért is tértem vissza, vagyis vissza találtam régi életemhez, a sportoláshoz. Az más kérdés hogy a stresszt nem dohányzással, hanem evéssel kárpótolom, így a sportolással legalább szinten tudom tartani magam. Meg az a kis plusz, ami boldogságot visz a hétköznapjaimba, amikor tényleg én vagyok, és kiélhetem vágyaimat, bár ma adtam házi feladatot, remélem a gyakorlati része is elkészül. És nagyon jó már dolgozni, végre vissza vissza tér az a régi vagány lány aki voltam.

De itt jön a pánikbetegség. Nem is emlékszem mikor jött ki, azt igen, hogy amikor pocakos voltam az első rossz helyzetben. Régen még a kezdeti időszakban párom mondta milyen aranyos vagyok amikor ott remegek mellette. Az én alaphelyzetemben ez úgy nézett ki, hogy a halálfélelemtől remegtem minta a kocsonya, fosás, hányás, nekem ez nem volt olyan aranyos. Mostanában megint előjön, plusz rémálmaim vannak. De ezt mondhatjuk a munkahelyi mellékhatásnak. Konkrétabban vértől csöpögő felakasztott emberek, vagy... inkább nem is folytatom, szépeket írogatok gyermekemnek.

Szóval igazán jó érzés néha, mikor elveszem a hústól a kezem és nem tudom hogy állati e vagy az én vérem. Hát ennyi, de tudom  kezelni a helyzetet.

Sajtal töltött pöfeteg rántva és társai

A nagy pöfetegből vágtam jó másfél centis karikát, ezt elfeleztem. Éles késsel zsebet vágtam és sajtot csúsztattam bele. Így paníroztam be, ahol a zseb rész van többször tojásoztam, zsemle morzsáztam. Forró olajban kisütöttem, hozzá még pár darab őzlábat és pár karika tököt(maradék) rántottam.

Pöfeteg- és őzlábgomba sörtésztában

A mai napom nagyon jól sikerült. Már reggel ezzel a szépre sikeredett kenyérrel kezdtem. Vagyis a bagett receptet használtam. Este  elkészítettem a tésztát, reggel kicsit melegedett, megkelt és 8 órakor már az asztalon gőzölgött. Nagyon szép kis tömör gyönyör lett belőle.

Utána félve, de felhívtam Pótanyumat, hogy megyünk e gombázni a tegnapi idő után. De mondta mire kiérünk lefújja az esőt a szél, minden rendben lesz.

A bevezető úton megálltunk, találtunk egy pöfeteg gombát, aztán semmi, egy komplett szarvas csontvázon kívül. De már ekkor boldogok voltunk, régóta hajkurásszuk a pöfeteget sosem találtunk.

Megbeszéltük végig járjuk a mi helyeinket, ahol már találtunk gombákat. Menet közben persze lestük a sziklákat látunk e pöfeteget, egyszer csak mondtam szerintem az ott az lesz. Megálltunk a kocsival, elindultunk és boldogok voltunk, mert tényleg az volt nem is egy, hanem ez az adag. Rég óta vártunk már erre, mindkettőnk szája fülig ért.

 Tovább mentünk, egyszer csak szem elöl vesztettem Pótanyumat. Gondoltam hol keressem melyik árokban. Közben meg jött egy ember, bakker én meg egyedül, gyors felidéztem önvédelem óráink anyagait, a vége az lett, hogy jól elbeszélgettünk és még tanácsot is kaptam. Miközben beszélgettünk lenézek a földre, jééé egy őzláb, gyorsan fel is szedtem meg még párat. Közben már nagyon izgultam, úgy hogy a modern kor találmányához nyúltam, felhívtam Pótanyumat. Mondja mindjárt jön, de nem egyedül.  Hozott még egyszer ennyi pöfeteget. Persze én is örültem, de megmondtam neki jó lenne ha nem hagynánk el egymást, kezdtem megijedni.

Mondtam ne legyünk ennyire telhetetlenek, nagyon szép mennyiséget találtunk. És persze szerencsénk is volt, mert valószínű az eső miatt nem dolgoztak a munkások, így nekünk jutott most a gomba.

Múltkor nem találtunk őzlábat, de most ezzel is bőségesen kárpótolva lettünk. A tábornál ült két ember, megkérdeztük ismerik e a gombákat, az egyik át is nézte az őzlábainkat, a pöfeteg egyértelmű azt meg sem mutattuk. Emberünkről kiderült a Magyar Hírlap egyik szerkesztője, egy évben száz napot kint tölt az erdőben. Nagyon jól elbeszélgettünk vele, én csak hallgattam és próbáltam a felénk jövő információ mennyiséget befogadni és tárolni valamilyen szinten.

Nos. Úgy gondolom pár napig még gombán fogunk élni. Az idei év szűkös lett, de annál különlegesebb. 

Jól sikerült nap, még egy kis délutáni plusszal. Sőt súlyos terhet vettek le a vállamról, mivel Anita egy hétre Tahiba ment nyaralni, és most nem nagytakarítással szeretném ezt a hetet eltölteni. Bár hétfő délután az óvóéni jön családlátogatásra, hozzám.

Budakeszi családi nap - Bemutató III. Alcsútdoboz

Családi nap, minden évben megrendezik. Nekünk olyan nem hivatalosan, de kötelező megjelenni, mivel párom főnöke nagy ember Budakeszin.

Műsor a szokásos: előadások, állatsimogató, főzőverseny, légi bemutató stb. Nem maradtunk sokáig, hamar meguntuk, mivel nem vagyunk hajlandóak fizetni a körhintázásért, az ugrálásért, vagy bármi másért. 

Délben haza indultunk, Biatorbágy felé, bementünk a hentesboltba, Zsámbékon pedig a cukiba. Meg szerettem volna kóstolni már az év sütiét, de a családi napon sem voltam hajlandó kifizetni érte 600 forintot. Zsámbékon legalább normálishoz fogható áron lehetett megvenni.

1 órakor hívott minket párom kollégája, hogy lehet menni ebédelni, de mi már itthon voltunk. Aminek azért is örülök annyira, mert délután bemutatózunk és nagyon lusta voltam, nem gyakoroltam. Egy hónapja próbálunk, de .... majd kiderül.

Bár naivan azt hittem minden örökké tarthat, felvilágosultan, kicsit sebzetten, megtörten és megint a csak magamra számíthatok szitu került elő. Szerettem volna ha számíthatok valakire, egyengeti utamat, de az élet ismétli önmagát és sajnos rá kellett jönnöm, hogy csak saját magamra támaszkodhatok. Pedig milyen jó ha valakitől tanácsot, vagy megerősítést kaphat az ember.

Nos. Bemutató. Jól sikerült. Szakadó esőben. Végül is az új zenénk a Flashdance, pont ideális volt egy kis égi zuhany.

 Nem is értem, csak engem tudtak lefényképezni evés közben, rám van írva hogy ázott éhenkórász? :)
A marhapöri nem készült el, helyette virsli és debreceni volt. Plusz mesterünktől kapjuk a hétfői ingyen órát.

 Megvacsiztunk, aztán mindenki haza indult, érthető módon, jól megázott mindenki amíg szakadó esőben, megvártuk hogy minden bemutató lemenjen(önvédelem, full kontakt...).
Megint jól éreztük magunkat, jó kedv és megint megcsináltuk!!!

2014. augusztus 20.

Furcsa lett ez a nap, volt hiszti, boldogság és az esti meglepetés.

Kezdődött a reggellel, menjünk vagy maradjunk ilyen szép nyári napon mikor megint arra ébredünk hogy szakad az eső, de ezen a nyáron már megszokhattuk volna. Aztán folytatódott az én hisztimmel, mert ugye nekem mindig jó pofát kell vágnom mindenhez, még akkor sem ha nem akarok menni. Konkrétan be akartam menni a Parlamentbe mivel nyílt nap volt, de párom meg nem, úgy is sokan lesznek.(Egyszer már voltam még gyerekként, karácsonyi ünnepségen vettünk részt.) De ha annyira akarok menjünk, mondtam most már neki fogtam három dolognak, kedvem sincs már hozzá, így is kettőre lettem kész mindennel és bezuhantam az ágyba. Fél órás alvás elég is volt ahhoz, hogy újult erővel kezdjük a nap hátra lévő részét.

Eldöntöttük, hogy bemegyünk a tűzijátékra, max. ha rossz idő lesz haza jövünk. Pesten se híre, se hamva nem volt az esőnek, felhőnek, verő fényes napsütés fogadott minket.

Végig sétáltunk a rakparton, az ízek utcáján. Egy szilvalekváros bélest ettünk. Sok árus volt, de mindegyik a zsanna manna horror áras termékeket vagy a házi söröket kínálta. Alig volt valami érdekesség. Találkoztunk régi békási ismerőssel. És olyan jól jött ki, jól éreztük magunkat, végre sütött a nap, meleg volt. Szólt a Petőfi rádió a rakparton, és leadták a Nyár van című számot. Meg is beszéltük, annyira oda illő volt(csak egy kis bibi volt).

Ország tortája? meg lehetett kóstolni, 600.-/db-ért. Majd megkóstoljuk, jó lesz nekünk itt Zsámbékon is.

A Lánc-hídnál, besétáltunk a körforgalomba, forgalommal szembe, mivel le volt zárva és éppen Deák Bill koncert volt az alagút előtt. 

Megnéztük üzemel-e  a sikló, és felmentünk a várhoz.

Mesterségek ünnepe: belépő 2000.-/fő, és még nem vettél semmit. Vicces! Mondanom sem kell, nem mentünk be. 

 svédasztalos vacsora, a tűzijáték alatt

(meg sem mertem kérdezni mennyiért)

Már este vissza értünk a rakpartra megvacsoráztunk. Ahol említésre méltó vacsit lehetett kapni, kígyózó sorok álltak.

 kolbászos bab, puliszkával

zöldséges pipi, krumplival

Leültünk a villamos sínhez a padkára, megvacsiztunk. Még volt 20 perc a tűzijátékig, kerestünk egy helyet magunknak.

És mivel, még mindig nincs normális fényképező, mobilos verzió. Furcsa jelenség a Parlament felett, hirtelen rá sem jöttem mi az. Csak azt vetem észre, hogy a fénysugárban fénylenek valamik. Miután rájöttünk, hogy a madarak szálltak oda és körbe-körbe repültek. Nagyon szép volt, egy kis zenei aláfestéssel, meg furcsa is. Bár gondolom aki minden nap látja az megszokta, de most olyan különleges látvány volt.

Pár perc és tűzijáték, itt meg az én számom ment, aztán a nagy pillanat, és Anita 5 perc után sírva mondta, menjünk haza. Oké benne volt.

Elindultunk haza, még vettem egy flódnit. A tűzijáték végéra a kocsihoz értünk. Anita végig csak a sötétről és a hangos durrogásokról beszélt. Ahogy ő mondta "megtorpantam". A kocsiban hátra nyúltam, hogy megfogjam a kezét, mondta-Anya nagyon féltem. Megnyugtattuk, hogy nem lesz több ilyen. De ahogy bújt, lehetett érezni, hogy remeg a félelemtől, még a színekkel és csillogással sem lehetett jobb kedvre deríteni.

Ehhez képest, gyorsan beviharzott a saját szobájába, és lefeküdt aludni. Csodálkoztunk, mind ketten azt hittük, bepróbálkozik a velünk alvással.

Így telt, az első közös augusztus 20.-ánk.

Mézes-körtés clafoutis

Stahlos recept, megint a Ház a Tatin utcán-ból.

75 deka körte
¾ deci méz
10 deka liszt
5 deka + 1 evőkanál cukor
1 + 3 db tojás
2 ½ deci tej
6 deka vaj
Elkészítés:

A meghámozott, 6-6 cikkbe vágott körtét beleteszem egy kivajazott, kilisztezett, sütőformába(ne csatosba, mert kifolyik, mint nekem), majd megcsurgatom a mézzel.
Utána a lisztet, az 5 deka cukrot, 1 egész tojást és 3 tojássárgáját, tejet, az olvasztott, kihűtött vajat és az egészet összekeverem.
A tojásfehérjéket 1 csipet sóval elkezdem felverni, majd hozzáadom az 1 evőkanál cukrot és tovább verem, hogy a hab kemény legyen.
A krémhez hozzáforgatom a tojáshabot és ráöntöm a körtére.
Kb. 30 perc alatt megsütöm a 200 fokra előmelegített sütőben.

utolsó kirándulás: Neszmély

 Azért utolsó, mert holnaptól megint meló, bár jövő héten sokat leszek itthon, de Anita nyaralni megy egy hétre, utána pedig kezdődik az ovi. Programokkal persze tele vagyunk, lesz mit írni bőven, csak a hétköznapi csajos kirándulások maradnak el.

Múlt héten voltunk már a Duna parton,  de annyira tetszett Anitának, hogy a másik  program még várhat, és megint neki indultunk. Ki is néztem itt Neszmélyen egy helyet, ezért is mentünk ide, de nem lehetett átmenni, magas a Duna, messziről láttam is hogy folyik át a víz a kőgáton.

Pedig, ha átmegyünk a szigeten, kis homokos öblöket láttam, nagyon jó lett volna. Elindultunk, Anita gumicsizmában, mert még itthon is vizes volt a fű. Találkozunk egy bácsival, horgászott, Anita nézte.

Én meg könnybe lábadt szemmel őket néztem. Mert ha az én Apukám még élne, Anita a nyarakat Hódunán tölthetné, és nagyokat pecázhatnának akár a Dunán, vagy a patakban. Mennyit cipelné magával Apu, engem is mindig vitt az erdőbe, horgászni-kivéve ha hajnalban ment, tekézni(ha felállítottuk a bábukat kaptunk pénzt), kocsmáztunk(haha)-nem is vicces, az Apukámat akarom! valaki hozza vissza nekünk!!!!! :'(

Hóduna valamicskét hasonlít a kettő

Anita mindig horgászni akar, mondta is otthon hagytuk a pecabotját. Eljátszogattunk kicsit, megette a körtés palacsintát. Lefeküdtünk egymás mellé a pokrócra, hallgattuk a Dunát és a fák suhogását. Aztán Anita megkérdezte, mi ez a hang-fát vágnak(csend és nyugalom). Aztán jött egy teherhajó, megvártuk a hullámokat és hazajöttünk.

ennyit a nyárról, részemről

Tata-agostyáni arborétum - Tardos, Malomvölgyi-tó

Ma nem leszek bőbeszédű, felejthető a mai kirándulás.

 kakaóscsiga?

Kezdtük az agostyáni arborétumban, ahol majd megfagytunk.

Anita oda áll komolyan az első táblához: "az van oda írva, hogy fa!"-apja kész, szakadt a röhögéstől.

 Egy óra alatt végig is jártuk, a tó és egy fa híd volt a legnagyobb látványosság.

 Az összes fa kitáblázva, de vagy olyan nagy hogy látni sem lehet belőle semmit, vagy ki van száradva.

 Na jó, találtunk egy óriás hangyabolyt.

Malomvölgyi büfé nem okozott csalódás, bár némi kép többet fizettünk mint reméltünk. Csak olyan kis apróságokon, hogy két szelet kenyér helyezz négyet adtak, ez még úgy megértem, hogy félre hallja, de nem azért kérek kevesen mert sóher vagyok, hanem mert nem eszem meg. De a két ubi helyett öt, hááát...

Mindegy, fincsi volt. Anita is rendesen evett.

Vissza felé Zsámbéknak jöttünk, fagyiztunk a cukiban, meg hoztunk pár szelet sütit.

Bodzaszörp (bogyóból)

(ilyen a kép ha mobilos, sorry)

Recept Pótanyukámtól van.

Hozzávalók:

2 lg bodzabogyó

0,5 dl víz

50 dkg befőzőcukor

0,5 dkg citromsav

A lebogyózott bodzát a vízzel lábosba rakjuk, 15 percig főzzük. Ezt is a paradicsom passzírozón átpasszíroztam, hozzá adtam a cukrot(sima cukor) és citromsav helyett borkősavat. Forrástól 10 percig főztem, utána üvegekbe töltöttem, tetejére szalicilt raktam és szárazdunsztba került.

Paradicsomlé

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk, lábasba tesszük. Fel tesszük főni, mikor levet enged és majdnem puha a paradicsom, paradicsom passzírozón átpasszírozzuk. Vissza rakjuk a tűzre felforraljuk és tiszta üvegekbe töltjük, tetejére szalicil és száraz dunsztba rakjuk.

Békítő kiflik néptáncra újratöltve

Alap, a békítő kifli recept. Anita most egy hétig néptánc táborba jár, sütök minden este valamit amit tízóraira tud vinni, gyerek kézbe való, nem kenődik, nem lesz rajta egész délelőtt az étrend, kulturáltan ehető kis falatkákat.

A hétfőn sajtosrúd volt, kedden készültek üres békítő kiflik, a felét lefagyasztottam, ma vettem ki.

Készült, nem kifli alakú, inkább párnácska, mákos és szilvalekváros ízesítésben, ezek nekem, Anitának meg kakaóval töltve. A cukrozott kakaóport kevés tejjel elkevertem, sűrű, kenhető legyen, feltekertem és kisütöttem.

Képeim mostanság ilyenek lesznek, ugyan is a fényképezőnk sok évnyi használat után kicsit beteg lett, orvoslására pedig nem tudom mikor kerül sor, bár párom tudja nem tudok a gép nélkül létezni, nem úgy látom, hogy törné magát az ügy érdekében, tehát maradnak a mobilos képek.

Vargány krémleves - Nyergesújfalu

A hétvégi vargányazsákmányból készült. 

Hagymát aprítottam, olajon megpároltam, ráraktam az apróra vágott gombát, felöntöttem húslevessel.

Mikor a gomba megpuhult, összeturmixoltam felöntöttem, tejszínnel, sóztam, borsoztam.

A problémák ott kezdődtek, hogy turmixolásnál kicsit nyálkásnak tűnt. Ezt az tulajdonságát később is megtartotta. Amúgy ízre nagyon finom volt, de ebben az állapotában képtelen voltam két kanálnál többet megenni belőle.

Nyergesújfalu:

Nem kimondottan ez volt a terv. Pár héttel ezelőtt, mikor az öregúrral szaunáztam, mondtam neki adjon pár tippet hova tudnánk Anitával a szünetbe menni. Kaptam pár tippet, aztán a rossz idő miatt, nem jutottunk el sehova.

Hogy mi okból kifolyólag, az maradjon az én titkom, elindultunk tegnap délután hogy megnézzük a Dunát. Nem is ide készültünk, de itt találtam lejárót. Négy emeletes házak közvetlen a Duna partján.

Kb. én is ilyen helyen nőttem fel, csak a házunk és a Duna között egy üdülőpart húzódott végig.

Nagyon szerettem ott lakni, de a hátránya mikor már élvezhetné a víz melletti élés az ember,  a rengeteg szúnyog, ha irtják, ha nem, nyáron lehetetlen megmaradni.

Nagyon tetszett a hely, hol homokos, hol kavicsos, közelebb van mint Békáscity, szerintem sokat fogunk oda járni.

Sajnos Pótanyumat nem sikerült elvinnem, mert várta a fát, de oda és vissza fele is bementünk hozzá.

Fájdalmas volt a búcsú, lehet megint nem látom egy ideig. Kezdődik a suli, beköltözik Pestre, a nyarat is alig tudtuk össze egyeztetni.

Ölelésünkön éreztem, nem is tudom leírni, annyira jó volt megölelni. Negyedszerre sikerült is elköszönnünk, Anita is csak dobálta felé a puszikat.

GYRADIKO egy kis Görögország

Gyradiko étterem, már írtam róla. Görög tulaj, görög alapanyagok, eredeti görög ízek, maga Görögország.

Anyukám nálunk hagyta az autóját vizsgáztatni, úgy volt ő hoz nekünk gyrost, de felvetettem a kérdést, mi lenne ha mi mennénk be és lemennénk a rómaira sétálni kicsit.

Reggel neki indultunk két autóval, páromnak is volt elintézni valója, nekem is, úgy hogy Anyunál találkoztunk össze. Meglátogattuk Pótnagyikámat, és elindultunk sétálni.

Megnéztünk pár motorcsónak vízre rakását, ezt konkrétan Viktóriának hívták. Utána tovább sétáltunk a Duna parton lefele, vagyis őnagysága tovább cipeltette magát.

Persze mikor kavicsokat lehet dobálni már semmi baja, de azért vissza fele is vitette a popóját. Az étteremhez érve gyors megbeszélés volt, mit eszünk, mit viszünk. Nem én lennék, ha még pár adaggal többet vinnénk haza.

Helyben ettünk gyrost, Anita sült krumplit, ittunk gránátalma szörpöt, frappét. Haza pedig gyrost, baklavát, tzatziki szószt hoztunk.
Hazafele eszembe jutott, nem megyünk-e el fagyizni, meg sem kellett említenem hová, legalább ebben egyre gondoltunk.

A Daubner cukira. Régen rengeteget jártunk oda. Ha szülinap volt mindig parfé tortát vettünk. A fagyi meg nagyon finom, kedvencem a rizses. Bár párom ma tejcsokis fagyit evett, hát nagyon finom volt az is.

Aztán irány haza, mert holnaptól néptánc tábor. Sütöttem Anitának sajtost uzsira, befőztem a paradicsomot, elkezdem felszedni a krumplit, hagymát megtisztogattam, locsoltam el voltam.

Vargánya vacsora

A gombát megtisztogatom a földes részektől, feldarabolom és serpenyőben zsíron, fokhagymával megpirítom. Sóval, borssal ízesítem. Fincsi, de nem tudom miért vannak oda az emberek a vargányáért.

Pótanyummal megbeszéltük ki kéne már menni egy kicsit az erdőbe, de sajnos vagy ő, vagy én nem értem rá. Most sikerült össze egyeztetnünk, bár féltem kicsit, hogy hétvége lévén sokan lesznek. Sokan nem voltak, tábor viszont volt, és ezzel együtt hangzavar egész nap.
Tegnap nagyon sokat segített nekem, és ezért nem győzök neki elég hálás lenni. Nem tudom miért, de most nem fostuk a szót, csak mentünk az erdőben, hol egymás mellett, hol látóhatáron belül de külön.
Haza felé viszont sokat beszélgettünk az autóban, ez most így volt jó.

Tehát, megérkeztünk a tett színhelyére. Összegyűjtöttünk egy adag gombát és neki álltunk, hogy a könyv alapján meghatározzuk mi fajta, ehető e. Elment mellettünk egy autó, majd megállt és vissza tolatott, mondom Pótanyumnak viccesen nem tudjuk, nem ide valósiak vagyunk, de minket kérdeztek hogy csak gombászunk vagy valami baj van segíthetnek e. Mondtuk gombászunk és nagyon köszönjük, persze egyből az volt hogy miattam álltak meg. Azért jó ha jó szándékot lát az ember.  Nem vagyunk gombaszakértők, minden fajtát külön dobozba, vödörbe szortíroztunk, amiről azt gondoltuk hogy ehető.

Voltak ilyen kisebb fajta gombák is :)

Menet közben Pótanyumat hallom, na én itt megállok címszóval, megfordulok és a nagy szedres közepén látom. Én is oda álltam tömni a pocakom. Mondtam ha nem lesz gombánk, visszafelé szedret szedünk. Mély nyomot hagyott bennem a tavalyi sörtésztás őzlábgomba, vágytam volna egy ismétlésre, de majd ősszel talán.

A nap fénypontja persze a vargánya megtalálása volt, a nyáriból készült a pirított gomba, ezekből a királyvargányákból majd más lesz. Haza felel ezeket is megnézettük. Mesélték valamelyik nap őzlábgombát találtak, az ember mutatta a derekáig ért, a kalapját meg meg sem tudta mutatni mekkora volt. Képet mutatott hogy pöffetegből hóembert készített. Más pedig két kiló rókagombát szedett. Hát igen, akik ismerik az erdőt-tőlük lehetne tanulni. Mondtam is Pótanyumnak lehet menni tanulni.

tinóruból készült pirított gomba, nekem ez jobban ízlett mint a vargánya

Visszaértünk Bajnára, még benéztük a falunapra. Persze fel lettem szerelve zöldségekkel. A mákmagot még tegnap megkaptam, kíváncsi leszek mi lesz belőle, ezt majd jövőre kiderül(idei termésem 10 dkg).

Jó volt, kirándultunk, élveztük, tanultunk, elfáradtunk,  a lényeg hogy együtt voltunk.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nemrég vörösboros marhapörköltet készítettem(hagyma, paradicsom alapon, pirospaprika, felkockázott marhalábszár bográcsban) és a maradékból készítettem a töltött palacsintákat(tej, liszt, tojás, ásványvíz). A palacsintákat megtöltöttem, a ledarál pörkölttel, két oldalukat behajtottam, feltekertem. Tepsibe raktam egymás mellé, a maradék ledarált pörit tejföllel elkevertem és a tetejére kentem. Sütőben összemelegítettem.