Furcsa lett ez a nap, volt hiszti, boldogság és az esti meglepetés.
Kezdődött a reggellel, menjünk vagy maradjunk ilyen szép nyári napon mikor megint arra ébredünk hogy szakad az eső, de ezen a nyáron már megszokhattuk volna. Aztán folytatódott az én hisztimmel, mert ugye nekem mindig jó pofát kell vágnom mindenhez, még akkor sem ha nem akarok menni. Konkrétan be akartam menni a Parlamentbe mivel nyílt nap volt, de párom meg nem, úgy is sokan lesznek.(Egyszer már voltam még gyerekként, karácsonyi ünnepségen vettünk részt.) De ha annyira akarok menjünk, mondtam most már neki fogtam három dolognak, kedvem sincs már hozzá, így is kettőre lettem kész mindennel és bezuhantam az ágyba. Fél órás alvás elég is volt ahhoz, hogy újult erővel kezdjük a nap hátra lévő részét.
Eldöntöttük, hogy bemegyünk a tűzijátékra, max. ha rossz idő lesz haza jövünk. Pesten se híre, se hamva nem volt az esőnek, felhőnek, verő fényes napsütés fogadott minket.
Végig sétáltunk a rakparton, az ízek utcáján. Egy szilvalekváros bélest ettünk. Sok árus volt, de mindegyik a zsanna manna horror áras termékeket vagy a házi söröket kínálta. Alig volt valami érdekesség. Találkoztunk régi békási ismerőssel. És olyan jól jött ki, jól éreztük magunkat, végre sütött a nap, meleg volt. Szólt a Petőfi rádió a rakparton, és leadták a Nyár van című számot. Meg is beszéltük, annyira oda illő volt(csak egy kis bibi volt).
Ország tortája? meg lehetett kóstolni, 600.-/db-ért. Majd megkóstoljuk, jó lesz nekünk itt Zsámbékon is.
A Lánc-hídnál, besétáltunk a körforgalomba, forgalommal szembe, mivel le volt zárva és éppen Deák Bill koncert volt az alagút előtt.
Megnéztük üzemel-e a sikló, és felmentünk a várhoz.
Mesterségek ünnepe: belépő 2000.-/fő, és még nem vettél semmit. Vicces! Mondanom sem kell, nem mentünk be.
svédasztalos vacsora, a tűzijáték alatt
(meg sem mertem kérdezni mennyiért)
Már este vissza értünk a rakpartra megvacsoráztunk. Ahol említésre méltó vacsit lehetett kapni, kígyózó sorok álltak.
kolbászos bab, puliszkával
zöldséges pipi, krumplival
Leültünk a villamos sínhez a padkára, megvacsiztunk. Még volt 20 perc a tűzijátékig, kerestünk egy helyet magunknak.
És mivel, még mindig nincs normális fényképező, mobilos verzió. Furcsa jelenség a Parlament felett, hirtelen rá sem jöttem mi az. Csak azt vetem észre, hogy a fénysugárban fénylenek valamik. Miután rájöttünk, hogy a madarak szálltak oda és körbe-körbe repültek. Nagyon szép volt, egy kis zenei aláfestéssel, meg furcsa is. Bár gondolom aki minden nap látja az megszokta, de most olyan különleges látvány volt.
Pár perc és tűzijáték, itt meg az én számom ment, aztán a nagy pillanat, és Anita 5 perc után sírva mondta, menjünk haza. Oké benne volt.
Elindultunk haza, még vettem egy flódnit. A tűzijáték végéra a kocsihoz értünk. Anita végig csak a sötétről és a hangos durrogásokról beszélt. Ahogy ő mondta "megtorpantam". A kocsiban hátra nyúltam, hogy megfogjam a kezét, mondta-Anya nagyon féltem. Megnyugtattuk, hogy nem lesz több ilyen. De ahogy bújt, lehetett érezni, hogy remeg a félelemtől, még a színekkel és csillogással sem lehetett jobb kedvre deríteni.
Ehhez képest, gyorsan beviharzott a saját szobájába, és lefeküdt aludni. Csodálkoztunk, mind ketten azt hittük, bepróbálkozik a velünk alvással.
Így telt, az első közös augusztus 20.-ánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése