Bodza minden mennyiségben. Szörpnek, üdítő italnak, palacsintatésztában, lekvárnak és még amit ki nem próbáltam.
Ezt az oldalt azért készítem, hogy rendszerezzem régi és új receptjeimet, és leírjam tapasztalataimat. Mivel kedvenc ételeim elkészítését is el tudom felejteni, gondoltam, leírom és ha másnak is tetszik kipróbálhatja. Nem csak bodzás receptek lesznek, hanem mindaz amit szeretek-szeretünk.

Anitának! Szeretném, hogy idővel, szívesen használd receptjeimet és tapasztalataimat.

Ami a legfontosabb: az étel akkor lesz finom, ha szeretetből főzzük!!! 2013. június 25.

2014. augusztus 18., hétfő

Mézes-körtés clafoutis



Stahlos recept, megint a Ház a Tatin utcán-ból.

75 deka körte
¾ deci méz
10 deka liszt
5 deka + 1 evőkanál cukor
1 + 3 db tojás
2 ½ deci tej
6 deka vaj
Elkészítés:

A meghámozott, 6-6 cikkbe vágott körtét beleteszem egy kivajazott, kilisztezett, sütőformába(ne csatosba, mert kifolyik, mint nekem), majd megcsurgatom a mézzel.
Utána a lisztet, az 5 deka cukrot, 1 egész tojást és 3 tojássárgáját, tejet, az olvasztott, kihűtött vajat és az egészet összekeverem.
A tojásfehérjéket 1 csipet sóval elkezdem felverni, majd hozzáadom az 1 evőkanál cukrot és tovább verem, hogy a hab kemény legyen.
A krémhez hozzáforgatom a tojáshabot és ráöntöm a körtére.
Kb. 30 perc alatt megsütöm a 200 fokra előmelegített sütőben.
utolsó kirándulás: Neszmély
 Azért utolsó, mert holnaptól megint meló, bár jövő héten sokat leszek itthon, de Anita nyaralni megy egy hétre, utána pedig kezdődik az ovi. Programokkal persze tele vagyunk, lesz mit írni bőven, csak a hétköznapi csajos kirándulások maradnak el.
Múlt héten voltunk már a Duna parton,  de annyira tetszett Anitának, hogy a másik  program még várhat, és megint neki indultunk. Ki is néztem itt Neszmélyen egy helyet, ezért is mentünk ide, de nem lehetett átmenni, magas a Duna, messziről láttam is hogy folyik át a víz a kőgáton.
Pedig, ha átmegyünk a szigeten, kis homokos öblöket láttam, nagyon jó lett volna. Elindultunk, Anita gumicsizmában, mert még itthon is vizes volt a fű. Találkozunk egy bácsival, horgászott, Anita nézte.
Én meg könnybe lábadt szemmel őket néztem. Mert ha az én Apukám még élne, Anita a nyarakat Hódunán tölthetné, és nagyokat pecázhatnának akár a Dunán, vagy a patakban. Mennyit cipelné magával Apu, engem is mindig vitt az erdőbe, horgászni-kivéve ha hajnalban ment, tekézni(ha felállítottuk a bábukat kaptunk pénzt), kocsmáztunk(haha)-nem is vicces, az Apukámat akarom! valaki hozza vissza nekünk!!!!! :'(
Hóduna valamicskét hasonlít a kettő

Anita mindig horgászni akar, mondta is otthon hagytuk a pecabotját. Eljátszogattunk kicsit, megette a körtés palacsintát. Lefeküdtünk egymás mellé a pokrócra, hallgattuk a Dunát és a fák suhogását. Aztán Anita megkérdezte, mi ez a hang-fát vágnak(csend és nyugalom). Aztán jött egy teherhajó, megvártuk a hullámokat és hazajöttünk.
ennyit a nyárról, részemről

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése