A mai napom nagyon jól sikerült. Már reggel ezzel a szépre sikeredett kenyérrel kezdtem. Vagyis a bagett receptet használtam. Este elkészítettem a tésztát, reggel kicsit melegedett, megkelt és 8 órakor már az asztalon gőzölgött. Nagyon szép kis tömör gyönyör lett belőle.
Utána félve, de felhívtam Pótanyumat, hogy megyünk e gombázni a tegnapi idő után. De mondta mire kiérünk lefújja az esőt a szél, minden rendben lesz.
A bevezető úton megálltunk, találtunk egy pöfeteg gombát, aztán semmi, egy komplett szarvas csontvázon kívül. De már ekkor boldogok voltunk, régóta hajkurásszuk a pöfeteget sosem találtunk.
Megbeszéltük végig járjuk a mi helyeinket, ahol már találtunk gombákat. Menet közben persze lestük a sziklákat látunk e pöfeteget, egyszer csak mondtam szerintem az ott az lesz. Megálltunk a kocsival, elindultunk és boldogok voltunk, mert tényleg az volt nem is egy, hanem ez az adag. Rég óta vártunk már erre, mindkettőnk szája fülig ért.
Tovább mentünk, egyszer csak szem elöl vesztettem Pótanyumat. Gondoltam hol keressem melyik árokban. Közben meg jött egy ember, bakker én meg egyedül, gyors felidéztem önvédelem óráink anyagait, a vége az lett, hogy jól elbeszélgettünk és még tanácsot is kaptam. Miközben beszélgettünk lenézek a földre, jééé egy őzláb, gyorsan fel is szedtem meg még párat. Közben már nagyon izgultam, úgy hogy a modern kor találmányához nyúltam, felhívtam Pótanyumat. Mondja mindjárt jön, de nem egyedül. Hozott még egyszer ennyi pöfeteget. Persze én is örültem, de megmondtam neki jó lenne ha nem hagynánk el egymást, kezdtem megijedni.
Mondtam ne legyünk ennyire telhetetlenek, nagyon szép mennyiséget találtunk. És persze szerencsénk is volt, mert valószínű az eső miatt nem dolgoztak a munkások, így nekünk jutott most a gomba.
Múltkor nem találtunk őzlábat, de most ezzel is bőségesen kárpótolva lettünk. A tábornál ült két ember, megkérdeztük ismerik e a gombákat, az egyik át is nézte az őzlábainkat, a pöfeteg egyértelmű azt meg sem mutattuk. Emberünkről kiderült a Magyar Hírlap egyik szerkesztője, egy évben száz napot kint tölt az erdőben. Nagyon jól elbeszélgettünk vele, én csak hallgattam és próbáltam a felénk jövő információ mennyiséget befogadni és tárolni valamilyen szinten.
Nos. Úgy gondolom pár napig még gombán fogunk élni. Az idei év szűkös lett, de annál különlegesebb.
Jól sikerült nap, még egy kis délutáni plusszal. Sőt súlyos terhet vettek le a vállamról, mivel Anita egy hétre Tahiba ment nyaralni, és most nem nagytakarítással szeretném ezt a hetet eltölteni. Bár hétfő délután az óvóéni jön családlátogatásra, hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése