Idén elég sok paradicsomom lett, viszont a hirtelen jött esőtől mind szétrobbant. Gyors befőzés és egy kis paradicsomleves lett belőle.
Íme: a paradicsomokat átválogattam, a rossz részeket kivágtam. Feltettem főni egy lábasban, átpasszíroztam. Só, bors került bele, Anitának cukor, nekem paprika, sajt.
***
Anita tegnap este meglepett:
-Anya! Beszélgessünk!
-Miről szeretnél beszélgetni?
-Gyere! Beszélgessünk!
Milyen volt ma a tescoban?
Hirtelen nem tudtam, miről is szeretne az én kis okoskám beszélgetni. Megijedtem megszállta valaki, de ez annak hatása, szerintem!, hogy ha hazaér megkérdezem mi volt az oviba, mit csinált, mit evett.
Erre Ő meg megkérdezi milyen napom volt :D
***
Aztán: a mai napom egy kudarc, bár pár napja ezt élem meg:
kezdődött, hogy vasárnap majdnem kinyírtam a kiscsirkéket. Tetvesek, megfürdettem őket, aztán mint akik meghalni készülnek kinyúltak. Rohantam Uncsitesómért, megmentettük mindenkit.
Aztán kaptam Keresztanyámtól hideget-meleget, mintha mindenki úgy születne, hogy mindenhez ért.
Utána meg, hááát olyat láttam amit nem kellett volna, ez egy kicsit a padlóhoz vágott.
Ma pedig, mindenki segíteni akart, aztán annyira segítettek, hogy az egész napom el lett rontva. A nagy segítségből semmi sem lett.
Nyűgös is vagyok a pipik miatt, tetvesek, nem tojnak, mindenki csak fél információkkal lát el.
Móni!!! Móni, akit nem ismerek, írt egy régebbi bejegyzésemhez, ami nem törölve inkább mondhatjuk raktáron maradt.
Nos. Köszönöm, hogy megírtad, te is túl vagy egy "váláson". Jó volt, hogy valaki együtt érez és tudja min megyek keresztül. Köszönöm neked.
Én meg a barátaimnak, akik pár hónapig elviselték, hogy csak sírok és sírok. Meghallgattak, vigasztaltak, segítettek, segítségükkel túltettem magam ezen a helyzeten, úgy hogy bármihez nyúltam volna.
Köszönöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése