Történt, hogy az fb-n olvasgatva megláttam ezt a programot. Már a harmadik ebben a hónapban, gondoltam mi is menjünk el Anitával kicsit kettesben, olyan "keveset" vagyunk együtt. Pár pesti barátnőmet hívtam talira, egyik el is jött és nagyon jól éreztük magunkat. Főleg lánya nagy segítségével, mert így Anita is tudott csúszdázni.
Persze kalandosra sikeredett a nap, mert két faluval arrébb kisebb balesetem volt. Így remegő kézzel lábbal vezettem be a szigetig. Ahol már a felül járón állt a sor vége, hogy bejussanak a szigetre, így a P+R parkolót választottam, egy kis plusz sétával.
Megérkeztünk, kis matrica került Anita hátára, nevével, nevemmel, telefonszámmal, ha netán elveszne.
Beültünk kézműveskedni, kézlenyomat, hernyó. Aztán állatsimogató, pöttyös kalandpark. Ez már barátnőmmel és lányával. Barátnőm első szava, ez a gyerek tiszta Apja, kösz b.... .
Ingyenes ugrálóvár, persze mindenhol kígyózó sorok. Horror áron az arcfestés, csillámtetkó.
Egy héttel később, második alkalommal Nagyival és főnökének lányával mentünk. Anita már élvezhette az ezt kérek azt kérek, fagyi, vattacukor. Mindenki örömmel fizetett. Én örülök ha bejutunk, mostantól mi is szendviccsel járunk, mindenhova. (Van, hogy két műszakot dolgozok egy nap, legalább szabi alatt engedhessünk meg magunknak valami kis pluszt. Hát ehhez az élet formához is hozzá kell szokni. Mi is beálltunk a családit várók sorába. Sajna nem tudok váltani, több fizuért három műszakot Anita mellett nem tudok vállalni.) Ezen a napon is volt kézműves foglalkozás, csúszda, ugrálóvár, Nagyival manózenekar.
Végül, még beugrottunk Pótnagyihoz. Imádom. Kaptam pár biztató szót, jövőmre való tekintettel (piros a parola...).
Aztán a múlt hétvége árnyékában, már indultam haza, szerettem volna túl lenni az úton.
(Látszik a muszáj nagyúr, mikor 20 éve autóbalesetünk volt, autóba sem ültem, a motorbaleset után, nem motoroztam, most menni kell, nincs más választás.)
Mindezek ellenére, mind két hétvége jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése