Burrata

fokhagymás ricottával töltött mozzarella

Zsámbékon termelői vásár volt, amit össze kevertem az állat vásárral. Anitával átmentünk, nem voltak sokan, talán tíz árus. Vettünk kerámia virágot, fel is hívtuk Apát, hogy megvettük a nőnapi ajándékot. Mondta is időben hívtam, pont indult virágot venni (ezzel is megkönnyítettük a napját).

Aztán nézegettem a sajtokat, már akkor szemeztem a burrataval, de mivel Anita a játszótérre akart menni, inkább engedtem neki, úgy sem hagyott volna békén. Vissza fele megnéztem, de nem volt kedvem kiadni hatszáz forintot egy sajtért. Kár volt, legalább az íz és állag miatt bele fektethettem volna ennyit.

A neten is csak nagy nehezen találtam rá. Próba kép a maradék parenyica alapból készült, ilyen lett kezdésnek. Tehát új kihívás elé állítottam magam. Bár a parenyica sem megy még olyan tökéletesen, de néha kell valami más is.

Vissza térve a nőnapra, vettünk még egy tálca sütit. Aztán egy kis, vagyis nagy meglepetésben volt részem. Míg Anita aludt átmentem az usziba kicsit szaunázni, valahol át kell melegednem a sok hűtőben tartózkodás után. Kifele jött az egyik uszodamester, hogy valamit ott felejtettem, nem is én lennék néha a nagy rohanásban elhagyogatom a dolgaimat. Persze elrakják, de...na mindegy. Nagy meglepetésemre elővett egy szál rózsát és egy tábla csokit, kaptam két puszit és amilyen hirtelen jött úgy el is viharzott.

 még egy kis borsóvetés