Sárvár - Kőszeg - Sopron

Szokásos Anyukámtól kapott karácsonyi ajándékunkat indultunk eltölteni, de azért szombat reggel -és milyen szerencse, hogy ledolgozós szombat- még beugrottam a házidokihoz egy kis antibiotikumért a torokgyuszimhoz. 

Így elindultunk Sárvárra.

Hamar odaértünk, a nap is hét ágra sütött, éhesek is voltunk, így kerestünk egy éttermet. Már nem emlékszem mi volt a neve valami Matróz étterem vagy ilyesmi, teljesen feledhető.

Mint kiderült, menza jellegű volt. Hatalmas adag, az egyik gombás a másik fokhagymás volt, inkább csak a húst ettem ki, egyikünk sem tudta megenni.

Bejelentkeztünk a szállodába, már ha annak lehet nevezni, semmi probléma nem volt vele, csak nem éreztem azt hogy egy szállodában lennék. 

Lepakoltunk usziztunk, szaunáztunk és mivel szép tavaszias idő volt elmentünk sétálni.

Anita közben kitalálta, hogy éhes. Kinézte a fürdő étlapjáról a paradicsomos tésztát, persze horror összegért, amivel úgy voltam ha nem eszi meg és megszívat tényleg a fejére borítom, de megette a 3/4ét, úgy hogy szerencséje volt.

Elmentünk megnézni a várat, vicces volt, bementünk, azt hittük sosem jutunk ki, az összes ajtó zárva volt, így vissza bandukoltunk, és tényleg felszabadult érzés volt kint lenni a várból.

Vissza felé még bementünk egy cukiba, nem részletezem, még a ts műsüti is ehetőbb.

Másnap: reggeli, kontinentális, nem volt egy nagy élmény, sőt másnap reggel is ugyan az volt. Háát nagy szájjal mondom, legközelebb nem adom alább ****nál, abban akkorát még nem csalódtam, igen nagy a szám,  mert kapjuk, mert egy évben egyszer van, mert megtehetem.

Konkrétan ezért választottuk ezt a szállodát:

gyerekjátszó

reggeli után gyerekfárasztás, wellness, ebéd a szállodában: gyermeknek sajtkrémleves

nekem valami fogasfilé zöld köret

páromnak szűzérme valamilyen módon, én nem repestem a választásomtól.

 desszert: gundel palacsinta, az enyém konkrétan savanyú volt

Utána, így már jól lakottan sziesztáztunk egyet, mielőtt a fürdőbe mentünk.

Ráhajtottunk a kedvezményes jegyre, mert azért nem fizetek dupla árat, hogy Anita azt mondja egy óra múlva haza akar menni. De jól alakult 6 után kiürült a fürdő. Tetszett Anitának is. Kilehetett úszni a szabadba, a csillagos ég alá.

Jó volt, míg a hullám medencében el kezdtem úszkálni és valami nem részletezném mit kellett kikerülnöm, analizálni nem tudtam hogy alul vagy felül jött e ki valakiből, de el is ment a kedvem. A gyerek medence, meg ugye gyerek medence, tele minden féle lebegő szmötyikkel, csak reménykedtem hogy nem sajnálják a fertőtlenítőt a vízből. Csúszdáztunk párat, bár egyedül nem egy nagy élmény. Én a végén már meguntam úgy hogy elmentünk vacsizni egy pizzázóba.

gombás tészta, Anita kérte mi ettük meg

párom tortillája

nekem tócsni, sült karaj, odaégett gombával és hagymával, amúgy jó volt

 Másnap reggel még egy kis reggeli játszó, meg csocsó, aztán kijelentkezés és elindultunk haza felé.

Persze szokás szerint nem a hagyományos irány haza módon.

Még elmentünk Kőszegre, ez volt ugyan is az eredeti úti cél, míg a szálloda le nem mondta 3 nappal indulás előtt, hogy ők akkor most téli karban tartanak. A munkahelyem nem olyan, hogy most én még sem megyek szabira, gyors kereséssel lett Sárvár.

Kőszeg: aranyos, pici, megnéztük.
Bementünk a Szamos marcipán múzeumba, Anitának nagyon tetszett a sok rajzfilmes marcipán. A végén még ajándék marcipánt is kapott.

 És ha már a határ mentén vagyunk egy kis vásárlás Wiener Neustadt-ban, itt is szerettünk volna nézelődni, de már olyan késő volt hogy csak vásárolni álltunk meg.

 És az utolsó: Sopron, szívem csücske.

Tavaly gyereknapon voltunk Sopronban, azóta oda vagyok érte, imádom, mondtam is páromnak költözünk. Mondtam haza fele erre kell jönnünk. Kíváncsi voltam, Anitának is nagyon tetszett a tűztorony, nem mondtam el neki hova megyünk, de egyből felismerte.

 

Ugyan ott ettünk az óvárosban ahol tavaly, lemaradtam a fényképezéssel olyan éhesek voltunk már estére, mivel csak reggeliztünk.

Párom  quesadillát evett, én spenótos ricottával töltött cannellonit, hozzá házi bodza szörpöt.

Párom megjegyezte ilyet is készíthetnék otthon, mivel ricottánk mindig van, a savót nem dobom ki kicsapatom a maradék túrót, nagyon pénzbe sem kerül, csak melegíteni kell és fél citrom leve. És még hozzá tette, hogy mindig ide kell jönnünk, hogy főzzek valami újat. Tavaly itt ettünk spenótos rizottót, azóta készül itthon is és nagy kedvence Anitának.

Ha már túró, legyen sajt is: úgy látszik a folyamatos gyakorlás, tanulás meghozza a kívánt eredményt és tudást, elkészült az eddigi legjobb sajtom, amiből parenyica lett, remélem a füstölés után még jobban örülhetek.

erjedési lyukacskáim

büszkeségeim, még érnek egy picit füstölés előtt