Szlovénia/Portorozs az idei nyárra ezt választottuk, Anyukám mint minden évben kifizette zsebpénzzel együtt.
Arra én sem gondoltam, hogy ilyen változatos lesz az út, volt benne jó, rossz, minden ami kell.
Anyu vitt és hozott minket, mert ő ért rá.
Székesfehérváron vett fel minket a busz, Anita már a parkolóban mondta fáj a hasa. Mivel sikerült elmennünk a toalettre gondoltam a probléma megoldódott, de nem. Evett egy kicsit útközben, amitől még rosszabbul lett. Még sose láttam, hogy kiverte a víz úgy fáj a hasa. Volt az útból 2 óra, de a sofőr volt olyan rendes, hogy kivette a bőröndünket amiben a fájdalomcsillapító volt. Ivott rá egy kis szénsavas vizet ami öt percen belül kijött belőle a reggelivel együtt. Az út hátralevő részében a buszt takarítottam, na meg magunkat.
Innentől kezdve gyermekemnek semmi baja nem volt, annyira hogy megérkeztünk leraktuk a bőröndöket és mentünk is a tengerbe. Meg a medencékhez.
A szállásunk egy katasztrófa volt, úgy gondoltam az elején. Mivel se tengerre, se a térre nem nézet, hanem egy parkra. Aztán kiderült milyen jó is ez nekünk, a többiek éjjel 11ig hallgatták az egyik bár zenéjét. Mondhatnám is, hogy milyen jó a mi kis csendes eldugott kis szobácskánk.
Másnap elég rossz időnk volt, úgy döntöttem elmegyünk Piranba, 20perc séta. Még itthon kinéztem, hogy van egy akvárium, meg is beszéltük, megnézzük. Elég kicsi volt, néhány akváriummal, döglött hallal.
Az ajándék részlegen pedig kinézett magának Anita egy lila csikóhalat 16euroért, na legyek jó Anyuka megveszem. Mivel Nagyi zsebpénzzel is ellátott minket és közölte hogy ne fogjuk vissza magunkat (reakcióm: nem fogjuk), mindent megvehettünk amit kinéztünk, megkívántunk.
Felmentünk a templomhoz, útközben virág futott végig a falakon, szedegettek róla valamit, ránéztem a hölgyre, közölte kapri.
Haza fele Piranból ilyen kőszobrok álltak sellő, teknős, napocska stb. Busszal mentünk vissza, nem mentünk haza, hanem lementünk a tengerhez. Persze előtte csináltam nagybevásárlást cipekedhettem a pakkokkal, Anita is próbált segíteni.
A tenger hideg volt, mentünk a bálnás medencéhez, onnan pedig haza. Lepakoltunk nézegettük az aznapi képeket, mire Anita megszólal hol van a csikóhal, a 16euros lila csikóhalat kereste.
Egyből az I kill you érzés futott át rajtam, bakker a 16 euros lila csikóhal. Mondom vissza rohanok az útvonalunkon, de Anita is jönni akart, így ketten rohantunk, de a 16 euros lila csikóhalnak nyoma veszett.
El telt pár óra is, úgy hogy reménytelen volt a helyzet, de egy nem keresett kockás nadrágját megtaláltuk. Arra még emlékezett, hogy elindult a csikóhallal, aztán huss eltűnt a part és a bálnamedence között. Fortyogtam dühömben-16euro a semmiért.
Haza mentünk a szállodába, mondtam alvás, mert nem tudom mi lesz.
Dühömben az összes csikóhalas képet kitöröltem, tényleg szép volt a 16 euros lila csikóhal, rettenetesen sajnáltam.
Következő nap mentünk Olaszországba egy barlangba. Elindultunk és el is tévedtünk ott helyben, aztán Triesztben harmadszorra találtuk meg a barlangot. Egyszer az autópályán éppen hogy az utolsó pillanatban sikerült lejönnünk, aztán innen-onnan itt-ott tolattunk, fordultunk, kerültünk.
Tehát a barlangban 500 lépcső le és 500 lépcső fel és 11 fok hideg.
Lefele már kezdett remegni a lábam, de gondoltam ha azok akikkel lemegyünk túlélik, talán én is kibírom valahogy. 80 méter mélyre mentünk, tényleg szép volt, egyben félelmetes és nyomasztó is, na meg olyan filmjelenetes, nem is tudom hogy fogalmazzak, olyan misztikus filmes.
Persze kezdem pánikolni is, néztem a bejárat felé, ha pánikrohamom lesz gyorsan felfutok az 500 lépcsőn. Felvilágosítottak hogy másik kijárat van, ott fent, ahol a barlang fala mellett húzódik egy keskeny fém korlát, alatta a szakadék. Mondtam tuti biztos nem fogok ott felmenni. Reszkető lábakkal de felmentem.
Anita közben jól elvolt, össze ismerkedett Tomival a 10 éves fiúval. A buszon is mögöttünk ültek, de ott a barlangban barátkoztak össze.
Triesztbe belvárosába már simán eltaláltunk.
Gyorsan megmutattak pár nevezetességet, bár szerintem sokan úgy voltunk, hogy külön programba kellett volna rakni, mert a barlang mászás után már nem nagyon volt kedvünk még órákat sétálgatni.
Megebédeltünk Anitával, utána jégkását ivott, én fagyiztam
Aztán mentünk vásárolni, vissza a buszhoz és irány a szálloda.
A következő két nap csendesen telt el, a szállodalánc egyik épületében medencék voltak. Tomival sokat csúszkáltak és pezsgőfürdőztek. Bár Anita adta magát, egyik nap egy német kislánnyal barátkozott össze, mondta neki magyarul a magáét, nem zavartatta. Máskor egy magyar kislányt szedett össze, hurcolászta. A kislány szülei elvitték Anitát is a másik medencébe, és én olyan jót aludtam, bár kint nem volt annyira jó idő, de a szálloda üvegfala beszívta a meleget és a meleg pára nagyon altató volt.
Tomival is nagyon jól elvoltak, vigyáztak egymásra így az utolsó két nap nekem is sikerült egy kicsit bámészkodnom a víz alatt.
Szlovénia partjai inkább mesterségesek, nem is találtam sok mindent, pár kagylót és egy tengeri csillagot.
Egyik este még átsétáltunk Tomival és nagymamájával Zsuzsával (miért is hívnák másképp) Piranba és ez lett a kedvenc képem. Persze Anita kapott egy másik16eoros narancssárga csikóhalat.
Mivel szállodában voltunk kaptunk reggeli és vacsorát.
a reggeli nem volt valami változatos, müzli, kakaó, üdítők, tojás főzve-sütve, virsli szintén főzve vagy sütve, kenyér, joghurt.
Vacsora két féle leves, burgonya minden nap más formában, főtt húsok, pörkölt, halak, sütik, gyümölcs és Anita kedvence fagyi korlátlan mennyiségben.
Az én kissé negatív véleményem a ****-os reggeliről és a vacsoráról, szóval a négy csillaghoz nekem ez egy nagy 0(nulla).
Összességében egy kalandos, katasztrofális, vicces és a végére jól alakult nyaraláson vagyunk túl.
Haza fele megint Anyu jött értünk. Másnap pedig elmentünk az optikushoz, mivel Anita szemüveges lett.
És becsomagoltam neki, mivel Apukájával indult a Tiszához egy hétre
a macska maradt
