A pisztrángokat Anyukám főnökétől kaptuk pár hete. Ma a fagyasztóban megláttam és páromat meginterjúvolván ez lett a vacsoránk.
Mikor a pisztrángok kiolvadtak, a pikkelyeiktől megszabadítottam őket, beirdaltam és besóztam. Pár órát pihentek. Paprikás lisztben megforgattam és bő olajban kisütöttem. Nagyon finomak lettek.
Párom rizibizivel és mustárral és koviubival ettem.
Közben el is felejtettem, mert nagy nyaralásban voltunk éppen, hogy 1 éves lett a blogom 25-én. Amit Anitának kezdtem el írogatni, nehogy úgy járjon mint én. Hogy úgy költözzön el otthonról főzni sem tud. Annyit sajnálok, hogy nem a születésekor kezdtem el írni. Ez akkor még eszembe sem jutott, az oldal is úgy készült, hogy gondoltam egyet, leültem a gép elé és elkezdtem. Ami szépen lassan alakult át életrajzi, nosztalgiázós, szívemet-lelkemet kiöntő bloggá és az esemény dús napjaink megörökítésévé. Ez nem tudom pozitív vagy negatívvá tette oldalamat, de valószínű pozitívvá mert nézettségem lassan eléri a tízezret. Ha nincs új írásom akkor is elég szép számmal nézegetik receptjeimet. Tudom kicsi szám, nem is óhajtok versenyezni a nagy gastrogurukkal, nem ezért írok. A google oldalam viszont hamarosan a százezernél jár és ez is nagyon jó. Igaz nyilvánossá vált életünk, és ezért sem említek senkit névvel. Így remélem megmarad a saját kis "magán" életünk, az olvasók pedig jól érzik magukat miközben életem szórakoztató vagy éppen szarkasztikus(sajnos ez a valóság) megnyilvánulásait olvassák, hol örömömben, hol mély depressziómban. Az idei Horvátországi nyaralásról írt oldal, tudom kritikán aluli lett, kb. úgy írtam, hogy legyek már végre túl rajta, legyen megírva és kész. Van ilyen is, so sorry.
De a lényeg hogy:
Köszönöm mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése