Van nekem egy Pótanyukám, aki szárnyi alá vett, energiával látott el, meggyógyított és tanácsokkal látott el.
Második munkahelyemen ismertem meg, első perctől elválaszthatatlanok voltunk, jóban-rosszban. Mikor pocakproblémáim voltak, energiával gyógyított így megúsztam a műtétet, amikor meg depis voltam feltöltött.
Mikor Apukám kórházban volt, segített, mondta mivel már kaptam energiát, én is tudok adni. Szerencsére a kórházban sem néztek hülyének, mondták láttak már csodát. Próbáltam fehér fénnyel is, de mivel én ezen a területen tanulatlan vagyok, tényleg csoda kellett volna hozzá, hogy bármi jót tudjak cselekedni.
Apukám halála után volt egy álmom: láttam hogy Apu megy fel egy lépcsőn, kézen fog egy szőke kislányt, láttam ott van Pótanyukám is, próbáltam szólni neki hogy nézd!!! ott van Apu! de mire megint odanéztem eltűntek.
az utolsó kép, <3 :'(
(aput elvesztettem, de egyet elvesztesz, egyet kapsz, és ez így is van)
(aput elvesztettem, de egyet elvesztesz, egyet kapsz, és ez így is van)
Elmeséltem neki. Azt mondta Apu így jelezte, újjá fog születni.
És íme: itt van az én kis szöszke Anitám. Ami azért is csoda, mert természetes úton nem jöhetett volna, másik-nálunk mindenki fiú.
Sajnos, miután kitessékeltek a cégtől, a nagy szám miatt, meg akkor volt a nagy leépítés mindenhol, nem találta a helyét, ő is az én sorsomra jutott. Mondták, megváltozott hogy nem voltam ott. Mindig tartottuk egymásban a lelket.
Ő is azok emberek egyike, akivel ha nem beszélünk fél évig, tudjuk hogy gondolunk egymásra.
Szokásos félévi látogatásunkat tettem nála, mondta menjünk gombászni. Rendben! Mint a kisgyerek, napokig csak arra tudtam gondolni, mikor találkozunk már.
Vittük a könyvet, megvizsgáltunk minden gombát. Órákig tekeregtünk, és gyermekemet megdicsérvén, nagyon jól bírta a túrát 10től délután 4ig járta velünk az erdőt.
Találkoztunk favágókkal, volt ismerős közöttük (persze Pótanyunak), átnézte mit szedtünk, ami nem volt jó kidobtuk. Persze nem mérgező gombát sikerült szednünk, csak bizonytalan volt így kidobtuk. Haza felé bementünk egy tanárbácsihoz, megnézte gombáinkat. Szedtünk bimbós pöfeteg gombát, azt mondta életében nem látott ennyit, meg persze a tanács-ő nem enné meg, próbálkozott sokáig, tegyük mi is azt, hátha... Találtunk még érdes tinóru gombát, de azt mondta mivel a tönk alja elkezdett kékes árnyalatba menni, ő nem enné meg, valami baja van. Rendben kuka. Őzláb, rábólintott. Szuper!
Megkérdezte, éééés hogyan készítik el?! mondtuk rántva, bólintott.
Mondta, ha javasolhatom sörtésztában, forró olajban, aranybarnára, ropogósan.-köszönjük tanár úr!!!
Na! ezért szép az élet!!!
Imádom az ilyen élethelyzeteket! Tanulni, tanulni, tanulni!!!
A vicces az egészben, hogy úgy is nagyon finom volt, hogy kifelejtettem a tésztából a tojást hahaha.
Csak este jöttem rá a második adag készítésénél.
Sajnos, miután kitessékeltek a cégtől, a nagy szám miatt, meg akkor volt a nagy leépítés mindenhol, nem találta a helyét, ő is az én sorsomra jutott. Mondták, megváltozott hogy nem voltam ott. Mindig tartottuk egymásban a lelket.
Ő is azok emberek egyike, akivel ha nem beszélünk fél évig, tudjuk hogy gondolunk egymásra.
Szokásos félévi látogatásunkat tettem nála, mondta menjünk gombászni. Rendben! Mint a kisgyerek, napokig csak arra tudtam gondolni, mikor találkozunk már.
Vittük a könyvet, megvizsgáltunk minden gombát. Órákig tekeregtünk, és gyermekemet megdicsérvén, nagyon jól bírta a túrát 10től délután 4ig járta velünk az erdőt.
Találkoztunk favágókkal, volt ismerős közöttük (persze Pótanyunak), átnézte mit szedtünk, ami nem volt jó kidobtuk. Persze nem mérgező gombát sikerült szednünk, csak bizonytalan volt így kidobtuk. Haza felé bementünk egy tanárbácsihoz, megnézte gombáinkat. Szedtünk bimbós pöfeteg gombát, azt mondta életében nem látott ennyit, meg persze a tanács-ő nem enné meg, próbálkozott sokáig, tegyük mi is azt, hátha... Találtunk még érdes tinóru gombát, de azt mondta mivel a tönk alja elkezdett kékes árnyalatba menni, ő nem enné meg, valami baja van. Rendben kuka. Őzláb, rábólintott. Szuper!
Megkérdezte, éééés hogyan készítik el?! mondtuk rántva, bólintott.
Mondta, ha javasolhatom sörtésztában, forró olajban, aranybarnára, ropogósan.-köszönjük tanár úr!!!
Na! ezért szép az élet!!!
Imádom az ilyen élethelyzeteket! Tanulni, tanulni, tanulni!!!
A végeredmény, ahogy egy nyugdíjas tanárbácsi, tanácsolta két generáció tanulni vágyó bamba arcának.
jövő hónapban folyt.köv :)
A vicces az egészben, hogy úgy is nagyon finom volt, hogy kifelejtettem a tésztából a tojást hahaha.
Csak este jöttem rá a második adag készítésénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése