Öntött karfiol

Anyu féle recept, ez is olyan ősrégi fajta.

A recept nagyon egyszerű: a karfiolt rózsáira bontjuk, megfőzzük. Ha el szeretnénk kerülni a karfiol evése után járó kellemetlenségeket, ne tegyünk rá fedőt. Közben vajon zsemlemorzsát pirítunk. Mikor mindkettő kész, egy tepsiben összeforgatjuk, meglocsoljuk tejföllel. Sütőben összemelegítjük. 

Evéskor szoktam sózni, borsozni.

A mérlegelés!
6 hét: heti két edzés+otthoni edzés feladatok+6 heti étrend.
ÉN NEEEEM

Legalább is ezt mondtam mikor kihirdették.  Igazából se kedvem, se energiám nincs most ilyenekhez. Amúgy aki ismer tudja, hogy imádok enni és feneketlen bendőm, még egy átevett nap után is képes bármit befogadni.

Tegnap volt a mérlegelés. Nem akartam menni, akik szeretnek így is szeretnek, és most hogy két családos villásreggelink van hetente többször is, nem fogok reggelit készíteni és nézni, hogy mindenki jóízűen falatozik belőle, vagy a szomszédban nézni, ki hogy eszi a finomságokat. Ahhoz képest, hogy senki nem jelentkezett a végére, mindenki le lett mérve.

Én mondtam, nem megyek nem csinálom. Azt sem tudtam hol van a mérés, míg el nem mentem megnézni mennyi az idő, (mert 7re mentünk az elsősegély első órájára) meg inni az öltözőbe. Na ezt nem kellett volna, egyből jöttek, te is mérni jöttél, ááá én nem. Miért, és miért nem? Jó, mondtam mérjenek de nem fogom megcsinálni. Súly, derék, csípő, comb mérve, magasság. 

Beszélgettem valakivel, aki azt mondta súlyomtól függetlenül én, én maradok, nem leszek kevesebb, és ha így jól érzem magam minden oké. Attól, hogy súlyom ide-oda változik tényleg én én maradok, de ismerek olyat aki ezzel együtt változott és nem pozitív irányban.

Szóval, még is gondolkodóba estem a 6 hetes étrenddel kapcsolatban (mert valamilyen zabos kaják lesznek) problémáim a nasival kezdődnek, pont most döntöttem úgy, hogy hetente sütök valami sütit. Na  meg a közös reggelikkel.

Remélem van már annyi elméleti tudásom, hogy valahogy összehozzam a kettőt.

Nagyon eltunyultam mostanában, az ellipszis is pihen már egy ideje.

Hát, hajrá!!!

Párizsi csirkemell, karfiolpürével

Ez a nap valami szörnyen indult! 

Most megint egy kis ok fejtés következik, akit nem érdekel a kép alatt lesz a recept.

Ma van Apukám névnapja!

Valamelyik nap egy barátommal beszéltem, kérdezgette, hol van eltemetve, na már itt elkezdődött valami lavina féleség.  Nem lett eltemetve, Anyukám szét szóratta. Valahol igaza van, nem hinném hogy túl sűrűn járnék be, talán ha fél évente megyek Pestre. De így meg nem tudok hova menni ha esetleg beszélni szeretnék vele, elmondani búmat bánatomat. Hogy mit miért rendez így az életemben, mert tudom, hogy sok minden nem alakulhatott volna így az életemben, sokszor éreztem, hogy ő irányít. És nagyon remélem, hogy ő tartotta karjaiban Anitát, mikor megszületett. Ha már nem élhette meg, egy olyan ember aki egy idegen gyereknek is tiszta szívből gagyarászott, hogy a saját unokáját láthassa.

A temetése napján voltam a temetőben, és amikor párom Nagymamáját temették. Csak úgy egyetlen egyszer mentem be, gyomor görccsel, de ha ma mennék be is ezt érezném. Ki sem kell próbálni, már a gondolatnál görcsbe rándul a gyomrom. Életem leghosszabb útja a szóróhely felé, azt hittem soha nem érek oda, egy szál kálával. Azt kaptam mindig vagy orchideát, az utóbbiból készül koszorú a temetésre.

Sajnos, az az ember akivel ezt meg tudnám beszélni, aki tudja miről is van szó, nem ér rá, az én életemet egyengetni. Sikerült is magamra haragítanom, korán reggel. De mellettem szóljon, a gondolatolvasás nem az én műfajom, én is szóból értek, egyszerűbb lenne, nem lennének viták, drámák. Amúgy melegfront van, még a rádió is azt mondta, sokan úgy fognak viselkedni, mint akinek elgurult a gyógyszere.  

Anyut is felhívtam reggel, mondja ma van Apósod névnapja, meg a férjedé mondom neki! nem is értem.

Nos, Anyukám hozott pipimellet, mikor vissza szolgáltatta az én világot látott gyermekemet (kishajó, állatkert, kompozás ez csak a három napos kis kikapcsolódásuk). 

A csirkemellet kockára vágom, sózom, borsozom és félre teszem. Míg a a sűrű palacsinta tészta elkészül, és pihen egy órácskát (liszt, tojás, tej, szódavíz). Utána belemártom a csirkemell kockákat a tésztába és bő, forró olajban aranybarnára sütöm.

A karfiolpüréhez, a karfiolt rózsáira szedem, megfőzöm, turmixolom, só, bors, szerecsendió. Kész

És, elmaradhatatlan a chili szósz.

Tehát a napi összegzés: egész napos bőgés, még szerencse, hogy az egyik szomszéd becsöngetett és kicsit kizökkentett depimből, Keresztapáméknak kukoricát vittem, utána lekísértük az oviba a szomszédot. Kiöntöttem szívemet a blogomnak, ha Anita nagy lesz és elolvassa tuti hülyének néz.

És még vár az este! másfél óra kőkemény edzés!!!

Lelki fájdalomra, egy kis fizikai fájdalom