3 darab kisebb szűzérmét 3-4 centis darabokra vágtam, sóztam, borsoztam, baconbe tekertem és vajon elősütöttem. Tepsibe raktam és fokhagymás, petrezselymes tejszínnel leöntöttem. Fóliában kb, fél órát sütöttem, fólia nélkül míg elkezdett pirulni a szalonna.
Sült krumplival tálalva, nekem meg sült zellerrel.
Egy vasárnap délelőtt:
Párom tegnap mondta, menjünk el kisvasutazni, én persze húztam a szám. Amúgy is dögrováson vagyok már három hete, persze ő kifeküdte én meg csak küzdök. Nem volt kedvem menni, amúgy meg más tervem volt a mai napra. De, hogy ne én legyek az elrontója mindennek belementem, menjünk.
Elég korán keltünk, és a tervezettnél hamarabb sikerült elindulni, még szerencse!
Elindultunk keszire, hogy leparkoljunk a Szépjuhásznénál, és megvárjuk a kisvasutat. Persze Anita megint adta magát, nem is értem miért hurcolászom mindenhova, úgy sem értékeli. Csak én bosszankodom, hogy állandóan cipelni kell, persze mindig kitalálok valami mást, hátha jobb lesz. Azt hozzá kell tennem, ha felvesszük, már semmi baja, nevetgél, énekelget és be nem áll a szája.
várjuk a kisvasutat
Mivel 40 percet kellett várni a kisvasútra, már itt megfagytam, pedig jó idő volt, sütött a nap.
Úgy terveztük, a Széchenyi-hegyen maradunk egy órát és ugyan így vissza jövünk. Felértünk Anita élvezte egyedül a sok játszóteret, közben megbeszéltük fogaskerekűvel lemegyünk a Városmajorig onnan a 22-el vissza a kocsihoz.
Na már itt a hegyen kezdődtek a problémák, nem tudtunk jegyet venni. Megkérdeztem a vezetőt, leszerelték az automatát, de ha jön az ellenőr majd szól hogy akartunk jegyet venni. Szuper! Lefele menet a fogaskerekűn megmutattuk Anitának hol született (János Kórház). Beértünk a Városmajorba, jegyet csak kellene vennünk, vissza kell menni a kocsihoz. Automata van, nekünk meg papírpénzünk amit nem fogad el. Felsétáltunk a János Kórházig ott a kereszteződésben vannak kis üzletek, egyik sem árult jegyet. Oké!
Felmentem a kórházba, ott szokott lenni újságos-nincs, lottózó-zárva, vissza megyek. Mondom az előző nőnek váltsa már fel a pénzt, hogy automatából tudjunk jegyet venni-nem tudja. Bakker, nem tudunk haza menni. Mondtam páromnak nem hiszem el, lassan már itt maradok az elmegyógyban. Jó, álljunk be a buszmegállóba, egyszer csak jön egy sárga busz. Szerencsére pár perc múlva jött a gyermelyi busz, azzal sikeresen vissza jutottunk a kocsihoz.
Párommal megbeszéltük kb. mi örültünk a vonatozásnak, hát igen a felnőtt gyerekek.
Még én szidom Mányt, amikor Budapest, Budapest te csodás?!
És holnap megint Mány-Bp. oda-vissza. Hurrá!
Boszi: Anita kb. másfél napig nem kérdezte meg. Amikor engedte be Törpét, nézte Törpe benn van, Kitty és Boszi?, hol a Boszi. Mondtam neki, emlékszel? mondtam köszönj el tőle, mert öreg volt és felköltözött az angyalokhoz, most ott van, ott van a Nagypapával.
Furcsa milyen, kihalt lett a ház, én nem ehhez szoktam. Kitty általában kint egerészik, Törpe meg az utcát őrzi. Most olyan üres minden.
Az is furcsa, már tudok úgy tervezni hogy elindulunk valahova és ha úgy gondolom nem jövök haza, aludhatok Anyósnál vagy Anyunál. Nem kell hazarohanni. A szembe szomszéd amúgy is minden nap ad Törpének enni, Kitty meg fogjon magának egeret.
Elmehetünk bárhova pár napra, nem kell megkérni senkit, hogy kötözzön addig hozzánk. Leadok a szomszédba egy kulcsot, házat beriasztjuk(majd a rendőrök rohangászhatnak) és szabadság.
