Medvehagymás pogácsa - Húsvét

recept

Az alaptésztához:
1 kg búzaliszt (BL55)
2 evőkanál só
500 g margarin
2 db tojás
 375 g tejföl (20%-os)
 100 ml 2,8%-os tej
1 nagy csipet kristálycukor
 50 g élesztő (friss)

A rétegezéshez:
150 g margarin
100 g medvehagyma

A kenéshez: 1 db tojás (közepes, "M"-es méretű)



A lisztbe tesszük a margarint, majd elmorzsoljuk, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és jól összegyúrjuk. A tálat letakarjuk egy fóliával, majd a hűtőbe tesszük 1 órát pihenni.Amíg pihen a tészta addig elkészítjük, a medvehagymás vajat. A medvehagymát késsel apróra vágjuk egy deszkán, a margarint egy kissé megpuhítjuk, jól elkeverjük. Ha pihent a tésztánk lisztezett deszkán 5 mm vastagságúra kinyújtjuk, megkenjük a medvehagymás vaj felével majd a felső részét ráhajtjuk a közepére, ezt is megkenjük, és az alsó részt is ráhajtjuk. Majd ezt is megkenjük, a két oldalát behajtjuk a közepéig. És még ezt is összehajtjuk félbe.Tiszta konyharuhával letakarva fél órát pihentetjük. Ha letelt a fél óra akkor ezt a hajtogatást megismételjük. A második az csak sima hajtogatás. Ha ez megvolt, akkor ismét letakarjuk és fél órát ismét pihen. Ha letelt a fél óra akkor ujjnyi vastagságúra gyúrjuk, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, felvert tojással megkenjük, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt szép pirosra sütjük őket.

Ilyen amikor a kimásolt receptbe nem lehet belenyúlni, szép kékes. Én ezt nem tartom annyira fontosnak, azt viszont igen hogy margarin helyett vajat használom, és az M-es az házi tojás. Persze elég tejföl sem volt itthon, azt joghurttal pótoltam, sőt tej sem volt, azt pedig a joghurtos pohárba töltött vízzel. Egy kis maradék medvehagymás sajt is került rá. A maradék meg rudacskák formájában sült meg. Még reggel kiderült elhagytam a tegnap vett élesztőt, ami helyett kaptam másikat, végül megtaláltam a szekrénybe a gyerek kindertojásai között. Végeredményben finom lett, és ezt mások is igazolták.

megérkezett a nyuszi is

Hagymás-túrós pogi, Húsvétolunk

Ez a mindenből ugyan annyi, nálam plusz egy tojássárga. Tehát ha 30dkg túró akkor ugyan ennyi vaj, liszt és a tojássárga. Összegyúrom és egy napot hűtőbe rakom. Már nem is írom medvehagyma került bele.

Másnap kinyújtom, kiszaggatom, megsütöm és kész. Ja! a só, na ezt most kifelejtettem, sebaj. 

Húsvét van. Ez olyan régen is utáltam, ünnep. Általában Hódunán voltunk, ott aztán ment a locsolkodás.

Pár hete megbeszéltük szomszéd barátnőmmel, csinálunk a gyerekeknek meglepit.

Vettünk tojásokat, ő vett még csokinyuszit. Megbeszéltük, míg lemennek a templomba addig a telken eldugdosgatom a tojásokat. Arra gondoltunk milyen egyszerű lesz, de mivel meleg volt és nem tudtam mikor jönnek vissza, nem mertem otthagyni a csokikat a melegben. Az árnyékos részt megcsináltam, a  többit mikor megjöttek és átöltöztette a gyerekeket.

Mindegyik gyerek fogta a kis kosarát, és mentek keresni a csokikat, tojásokat, nyuszikat. A végén elosztottuk hogy mindenkinek ugyan annyi jusson.

Napokban gondoltam ráérek páromnak megvenni a csoki nyuszit, rosszul gondoltam. Tegnap egy árva nyuszit nem lehetett kapni sehol. Helyette kapott marcipános tojást, meg valami csokifélét. 

Szuper gondoltam, minden ünnepnél beégek, mert én nem veszek semmit. Na most nem lesz ciki. Hát meg kellett volna vennem a francia köszönömös nyuszis dobozt, mert ő meg a beszélős csokigombok óriás tojását vette meg(m&m). Plusz kimentem a fóliába, tegnap ott gazoltam és ott hagytam a sámlit. Volt rajta egy doboz, szatyiban. Álltam az ajtóban és gondolkoztam mit hagytam ott. Míg le nem esett, hogy volt egy olyan érzésem telót kapok.  Nagy örömmel rohantam, hogy mit kaptam.

Aztán kinyitottam, kicsit nagynak tűnt telónak, tablet lett belőle. Látta, már nem akkora az öröm. Meg is jegyezte, azt hitte hogy tényleg örülök. 

(Így utólag írom hozzá, mikor már külön élünk, én mindig mondtam, de sosem értette meg, hogy nem leszek boldog a pénztől.)

Szűzérme levelestésztában

A szűzérméket besóztam, borsoztam és fóliába csavarva hűtőben érleltem pár órát (most ennyi jutott rá, máskor minimum egy napig pihennek). Sütőben elősütöttem.

Az egyik medvehagyma levelekbe lett becsavarva. A másik diós, medvehagymás, fokhagymás, sós, borsos, olíva olajos kérget kapott. 

Leveles tésztába becsomagolva, sütőben megsütöttem.

Kempo kupa.

Mivel nem mentem segítőnek, sütiket sütöttem: egy meggyes csokis és egy diós linzer(Új!). Ezt fel lehet ajánlani, a büfében eladják és az egyesület megkapja a pénzt.

Mivel hagymázni is voltam, kitaláltam ezt a csomagolt szűzérmét. Ilyet már készítettem, csak más volt a zöld rész.

A szűzérméről leesett pár darab nem oda való húsi, ezeket alaplének szoktam megfőzni, és ha már megint van medvehagyma, készült egy kis krémleves.

Szomszéd barátnőm átkéredzkedett hogy megnézze a fóliasátramat, találtam benne pár közepes céklát. Kitaláltam gyorsan megfőzöm céklasalinak, végre valami igazi zöldség(már ahogy a fóliásat annak lehet nevezni), és még saját is.

Így néz ki ha neki állok egy kicsit főzőcskézni,

és csak egy kicsit elkap a hév.

Ennek örömére a vacsi mirelit pizza volt. :)

Medvehagymás lasagne + fóliasátor

Tésztához: 10 dkg liszt
1 tojás
kevés víz
és ennek szorzata

Összegyúrom, 20 percet hagyom állni, kinyújtom, és kívánt méretűre, alakúra vágom.

A medvehagymát lábosban félig megpárolom(konkrétan spenótként működik, még sz íze is olyan). Egy másikban besamel mártást készítek: 50 g vajat megolvasztok, hozzá keverek 2 evőkanál lisztet, közben megmelegítek 3,5 dl tejet amit apránként habverővel belekeverek. A tej mennyisége változhat attól függően mennyit vesz fel a liszt. Ha megkaptuk a nekünk megfelelő állagú mártást, öntsük bele a párolt medvehagymát a levével együtt. A medvehagymás besamel mártást beízesítjük, ízlés szerinti só, bors, fokhagyma.

Sorrend: mártás, tészta, mártás, tészta ....vége, mártás, sajt
Fincsi!


Fólia:

elég gyér a spenót, hová tűnhettek?

1 hónapos borsó

tök, cukkini, patisszon

tavalyi spenót, második szedésre mindjárt kész

Medvehagyma zsírban

nagyon gyönyörűséges

Ahogy olvasgatom a blogokat, ilyen-olyan medvehagymás receptekért és eltevési módokért, így találtam ezt és pár receptet, be is másolom ide:

http://konyhalal.cafeblog.hu/2014/03/11/konyhalal-kozoskedd-10-medvehagyma/ és

http://erdokostolo.blogspot.hu/2012/03/itt-az-ideje-medvehagyma-tartositas.html

Ez a zsírban eltevős nagyon jó. Vettem is pénteken mangalica zsírt, kicsit megmelegítettem, csak hogy felolvadjon és beleszórtam az apróra vágott medvehagymát. Vissza tettem a gázra és mikor már úgy 3-4 perce gyöngyözött a medvehagymás zsír, elzártam és üvegbe öntöttem.

A fél kiló zsírhoz, talán egy csokor kellett. Pár üveg biztos készülni fog még.

Készült egy másik üveggel is, azt néha megrázogattam mikor hűlt, hogy a hagymák egyenletesen legyenek benne, de ennek nem zárt rendesen a kupakja. Szerintem nem lesz probléma vele, hamar el fog fogyni. Reggelit is ezzel kezdtük, egy kis frissen sült finomsággal, de azt majd később.

Pótnagyi: Ismerem vagy 12-14 éves korom óta. Békáson lakik egy emelettel lentebb a garzonban. 86 éves és elég beteges mostanában. Mikor még otthon laktam sokat jártam hozzá. Mindig ott dugi cigiztem nála, ő is nagy bagós volt.

2012. december 14.

És közben jókat beszélgettünk. Ott lakott, ahova én jártam a Rómain iskolában, nem tudtam róla, de sokszor elmentem a háza mellett. Legalább is, úgy gondolom azokból amiket mesélt. Sokat hallgattam a háborúról. A varrodába járásról. Az életéről és arról hogy végül miért nem ment férjhez és miért nincs gyermeke. Nézegettük a régi fényképeit. Apu is mindig lejárt hozzá, fiaként nézett rá, most meg Anyu vásárol be neki és segít. Nem volt ilyen sovány, pár éve, gondolom az öregség miatt. 

Emlékszem, mikor legelőször voltam terhes, és még halvány sejtésem sem volt róla, ő rám nézett és tudta. Még arra is emlékszem, a lépcsőházban mentünk felfele és valamit mondott, hogy talán ketten vagyunk. Pontosan nem emlékszem, csak amikor kiderült esett le, hogy ő látta rajtam, és ezt monda nekem.

Szeretek vele beszélgetni, bár mit meglehet tőle kérdezni, és megbeszélni. És mindig elmondta, ha valami volt a szüleimmel, amit, mivel ugye az én családom, nem egy lelkizős fajta, annál inkább lettem én ilyen. 

Mikor elköltöztem otthonról, mondta utána, Anyu milyen nehezen tette túl magát rajta. Pedig nem is voltunk olyan jóban, én soha nem tudtam vele megbeszélni semmit a fiúkról, vagy a lelki dolgaimról. Valószínű ezért lettem én pont az ellentétük, vagy a világ lett más.

Nos. Mivel beteg lett, és nem használt valami, igazából nem is kérdeztem vissza rá, hogy mi, de úgy volt ha az antibiotikum nem segít irány a kórház. És ez egy 86 évesnél túl jót nem jelent. Tavaly is volt egy helyzet, teljesen úgy köszöntünk el egymástól és még vissza is mentem még egy puszit adni neki, mintha utoljára látnánk egymást. 

Anyut hívogattam tegnap, mi van vele. Mondta én is felhívhatom, de mondtam nem tudom. Nem is kérdezett többet, aztán felhívott, hogy jobban van. Mai helyzetet még nem tudom, az a rossz hogy Anyu olyan, hogy nem mer felhívni, még rágódik egy két napot mire el mer mondani valamit. 

Négy hagymás tejszínes leves - tényleg rövid az élet

Az őszi fokhagymám megint megnőtt, arra jutottam ebben a taknyos időben, újra hagymaleves lesz belőle.

A fokhagymaleveleket, karikázott póréhagymával, kockára vágott vöröshagymával és medvehagymával, vajon megpároltam, felöntöttem húslevessel. Mikor megfőttek a zöldségek összeturmixoltam volna, erre megadta magát a rúdmixer, szuper. Mindegy megoldottam, felöntöttem tejszínnel, fűszereztem, só, bors, szerecsendió. Felforraltam. Sajttal megszórva és az elmaradhatatlan chilivel.

SOS blogolás:

ugye rájöttem, milyen jó is nekem az írás, ki tudom magamból írni ami boldoggá tesz, vagy a szívemet nyomja. Sajnálatosan most ez az utóbbi.

Páromat felhívtam, értesítsem jelenlegi helyzetünkről ide haza és gyermekünkről a Nagyinál. De ő fogadott egy nagyon rossz hírrel. Régi barátja meghalt. Együtt dolgoztak valamikor régen, még talán tanuló korukban, és most megint egy telepen dolgoztak, nem egy helyen de néha beszéltek.

Velünk egy idős, tegnap a buszon szívéhez kapott és meghalt. Én persze, nem nagyon tudtam mit mondani neki. Ismertem, de olyan régen találkoztunk, hogy még az arcára sem emlékszem.

Tudom, hogy ez benne van, bárhol bárkivel megtörténhet.

De akkor sem értem, ennyi? tényleg csak ennyi az egész?!

Ilyenkor, leül az ember, és elgondolkozik az életéről. Tényleg úgy élek, hogy ha! idős leszek, vagy olyan helyzetbe kerülök, elmondhatom, hogy éltem! Visszagondolva, tudok majd emlékeimben felidézni olyat ami szép volt, és jóérzéssel megmosolyogtat, nevetni tudok rajta és azt mondhatom igen ez és ez, meg ez és ez is. Nem akarok azon gondolkodni mit kellett volna még megtennem. Vagy miért hagytam ki valamit az életemből. (Feltettem egy kérdést ma, és ez még jobban megerősít, IGEN jól döntöttem!!!)

Mesélni szeretnék az életről a gyermekemnek, és azt szeretném ő is tudjon az életéről mesélni. Nem érdekel, ha rossz Anya vagyok, ha azért rossz, mert nem ülök és babázok itthon a gyermekemmel. Hanem társaságba viszem, gyerekek közé, kirándulni, a világ másik végébe vagy csak a szomszédba, megtapasztalni az életet, látni és tanulni.

Ha majd Anita nagyobb lesz és ezeket olvassa, lesz türelme az Anyja hülyeségét elolvasni:

azt akarom!!! hogy az élet minden percét élvezze ki, utazzon, bulizzon, ne ragadjon le egy helyen, menjen és menjen, éljen!!!

Az élet furcsasága, hogy holnapra jelentkeztem be a háziorvoshoz EKG-ra, az edzéshez szükséges sportorvosi vizsgálathoz.