Az őszi fokhagymám megint megnőtt, arra jutottam ebben a taknyos időben, újra hagymaleves lesz belőle.
A fokhagymaleveleket, karikázott póréhagymával, kockára vágott vöröshagymával és medvehagymával, vajon megpároltam, felöntöttem húslevessel. Mikor megfőttek a zöldségek összeturmixoltam volna, erre megadta magát a rúdmixer, szuper. Mindegy megoldottam, felöntöttem tejszínnel, fűszereztem, só, bors, szerecsendió. Felforraltam. Sajttal megszórva és az elmaradhatatlan chilivel.
SOS blogolás:
ugye rájöttem, milyen jó is nekem az írás, ki tudom magamból írni ami boldoggá tesz, vagy a szívemet nyomja. Sajnálatosan most ez az utóbbi.
Páromat felhívtam, értesítsem jelenlegi helyzetünkről ide haza és gyermekünkről a Nagyinál. De ő fogadott egy nagyon rossz hírrel. Régi barátja meghalt. Együtt dolgoztak valamikor régen, még talán tanuló korukban, és most megint egy telepen dolgoztak, nem egy helyen de néha beszéltek.
Velünk egy idős, tegnap a buszon szívéhez kapott és meghalt. Én persze, nem nagyon tudtam mit mondani neki. Ismertem, de olyan régen találkoztunk, hogy még az arcára sem emlékszem.
Tudom, hogy ez benne van, bárhol bárkivel megtörténhet.
De akkor sem értem, ennyi? tényleg csak ennyi az egész?!
Ilyenkor, leül az ember, és elgondolkozik az életéről. Tényleg úgy élek, hogy ha! idős leszek, vagy olyan helyzetbe kerülök, elmondhatom, hogy éltem! Visszagondolva, tudok majd emlékeimben felidézni olyat ami szép volt, és jóérzéssel megmosolyogtat, nevetni tudok rajta és azt mondhatom igen ez és ez, meg ez és ez is. Nem akarok azon gondolkodni mit kellett volna még megtennem. Vagy miért hagytam ki valamit az életemből. (Feltettem egy kérdést ma, és ez még jobban megerősít, IGEN jól döntöttem!!!)
Mesélni szeretnék az életről a gyermekemnek, és azt szeretném ő is tudjon az életéről mesélni. Nem érdekel, ha rossz Anya vagyok, ha azért rossz, mert nem ülök és babázok itthon a gyermekemmel. Hanem társaságba viszem, gyerekek közé, kirándulni, a világ másik végébe vagy csak a szomszédba, megtapasztalni az életet, látni és tanulni.
Ha majd Anita nagyobb lesz és ezeket olvassa, lesz türelme az Anyja hülyeségét elolvasni:
azt akarom!!! hogy az élet minden percét élvezze ki, utazzon, bulizzon, ne ragadjon le egy helyen, menjen és menjen, éljen!!!
Az élet furcsasága, hogy holnapra jelentkeztem be a háziorvoshoz EKG-ra, az edzéshez szükséges sportorvosi vizsgálathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése