Meghámoztam 4 burgonyát, lereszeltem, hozzá ütöttem egy tojást, egy jó marok felaprított medvehagymát, pár kanál lisztet, sót, borsot. Összekevertem, kókuszolajban kisütöttem.
Ma reggel úgy keltem, ha tényleg napsütésre ébredek, irány medvehagymázni. És tényleg sütött a nap, aki számít riadóztattam, már pedig én 10kor indulok Anitával, aki akar jön, mi megyünk az tuti.
El is indultunk, nem sok jóra számítottam, párom mondta máshol már medvehagymáznak, egy hónappal előbb jön a szezonja. Mondtam, igen, de az jó kétszáz kilométerrel lentebb van. Nekem is van a kertben, épp csak elkezdett kijönni, de tavaly amikor az erdőben virágzott, nekem még csak leveles volt. Pótanyum pedig Pestre költözött, így infója sem volt, érdemes e menni, vagy sem.
Megérkeztünk, gyermekem megőrült: Anya, Anya, Anya nézd, mekkora fa. Szeretem az erdőt! Zengett az erdő, Anya ezt nézd, azt nézd, mi ez...
A munkásokon kívül, azoknak is csak távoli zaját hallottuk, csak a miénk volt az erdő. Nem csoda, még nem nagyon nőtt ki a medvehagyma, napos, védett területeken lehetett nagyobb 8-10 centis kis bébileveleket találni. De ha már elmentünk odáig, szedtünk pár evésre valót.
Örültem, mert végre valami új, friss és igazi közvetlenül a természetből.
Kifele az erdőből, találkoztunk egy idősebb párral, beszéltünk pár percet. Láttam ők is szedtek medvehagymát, aztán mindenki ment a maga útján. Vissza indultunk, még pár helyen megálltam, mikor láttam nagyobb leveleket, de Anita már nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból, mindig csak levelet kért. Mondta hogy csíp, de nem foglakozott vele. Ahányszor kinyitottam a kocsi ajtaját, tömény fokhagyma illat csapott meg, mikor tényleg összefüggő levéltakaró borítja az erdőt, maga a levegő fokhagyma illatú.
Az autóban nem volt hajlandó elaludni, mikor hazaértünk már nem szerettem volna, hogy elaludjon. Nem is tudom melyik rosszabb ha alszik egy órát, vagy nem. Délután néptánc volt, nagyon jól bírta. Megkértem páromat, ha már nincs munkájuk jöjjön úgy, hogy nézze meg Anitát néptáncon. Anita szalad hozzá, olyan boldog volt és majdnem végigtáncolta az órát. A tanár mondta, ne várjuk el hogy végig figyeljen, még kicsi hozzá. Néptáncra az oviba járunk, szeptemberben láttam az ovis kiírást úgy kéredzkedtünk be. Az első pár órán nem csinál semmit, aztán mikor Anyu levitte megtört a jég, beállt és azóta csinálja.
Anita jól elfáradt, bealudt az Apja hasán. Nem is csodálkozom rajta. Hosszú nap volt a mai, mindkettőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése