Meggyes, csokis muffin-csak azért is!

Tegnap bementem a  tacskóba, és megláttam egy szilikon sütőformát, ezt:

ez, az a kategória, amit megláttam, nekem ez kell!!! és mindegy mennyibe de meg kell vennem, jó nem volt egy nagy összeg.

Na kiérve, nagy büszkén mutatom a csajoknak zsákmányomat, erre kiderült nem lehet kivenni belőle a sütit.

Ez csak olaj volt a tűzre, kitaláltam másnap sütök is benne, ki kell próbálnom.

Hazamegyek, kinyitom a hűtőt! erre egy nagy tálca torta néz velem szembe. Amíg én szaunáztam, Apa és Lánya elmentek Zsámbékra sütizni. 

Egyből lekonyult a szám, mondtam: tudom, én semminek sem tudok örülni, de úgy beleéltem magam a másnapi sütésbe.

De reggel újult erővel, döntöttem! fél adag süti lesz! punktum 

Hozzávalók:

2 tojás

12 dkg kristálycukor

0,8 dl olaj

2 dl főzőtejszín

25 dkg finomliszt

1 csomag sütőpor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

3 evőkanál keserű kakaópor

3 evőkanál tortadara

20 dkg meggy

Elég faramuci elkészítése van, el sem olvastam, a végén vettem észre. Elvileg (nem ennél a receptnél) külön a nedves, külön a száraz összetevőket összekeverjük, majd egybe, de nem kell teljesen kikeverni. Én sorrend szerint a tálba raktam(a fél adagot), fakanállal összekevertem, betöltöttem. 

Ott rontottam el, hogy hamarabb vettem ki a sütőből, már hozzá szoktam kevesebb idő alatt sül meg a süti, kiborítottam, bakker folyik a közepe. Visszatuszkolni a formába, tovább sütni, ez a szitakötő sült meg fényképezhető formában.

Akkor kezdjük valami édivel, aztán haladunk a mellbeszúrás felé.

amikor én még kislány voltam

Baja, 1977. VIII. 

Aztán: egy oldalon olvastam, ugye a hülyék minden sz.rt elolvasnak, hogy a születési dátumunk szerint milyen foglalkozás illik hozzánk. Barátnőmmel beszélgettünk, mondja mért nem írok (mintha az csak úgy működne), olyan jól elblogolgatok. És az én számomból pont az jött ki hogy az írás való nekem. Meg kell hagyni, mióta blogot írok, ami ugye állandóan változik, mert nem úgy képzeltem, hogy életemet is beleírom, nagyon sokszor élvezem. Ahol nincs írás, ott vagy nem történt semmi, vagy nem volt kedvem írni. De van mikor, már az étel elkészítése alatt azon gondolkozok, mit fogok írni, és elkezdem fejben összerakni a mondanivalómat.

És a mellbeszúrás: nem írom, mikor, hol, ki, miért, miből adódóan csak azt hogy a gyerekneveléssel tudnak a legjobban a lelkembe gázolni, főleg azok akik tudják 24ben nyomom Anitával, segítségem sincs sok. Olyan embertől kaptam egy nagyon negatív beszólást ami nem túlzok és ebben más is megerősített hogy nem dramatizálom túl a dolgot, konkrétan szar anya vagyok, akitől az életben nem vártam volna, mindig segítettem neki, ha szarban volt mellette álltam 100%ban és mindent megadtam volna neki, hogy boldog legyen. Köpni-nyelni nem tudtam, én sem kritizálom más nevelési stílusát. Akiket közelebbről ismerek az utcában egyik sem példa értékű család, akikről mintát lehetne venni, de eszembe sem jutna becsmérelni mást.
Ami pozitív lett ebben, másnap beszéltem egy másik nagyon fontos emberrel az életemben, na addig bírtam, nála már elkezdtem sírni, és amit nem gondoltam, teljes mértékben kiállt mellettem, döbbenten hallgatta amit elmondtam, felháborodott hogy mer bárki ilyen kritikát tenni,  joga nincs senkinek ahhoz hogy ilyet mondjon és ez nagyon jó érzés még most is. Nem mondhatnám, hogy életemben kiállt volna valaki így értem, csak nagy hallgatások voltak ilyen helyzetekben vagy egyből megkérdezték én vagyok e a hibás.
Mindig, ez volt az első.
Ilyen az élet, azt nem mondom hogy megbocsátottam, meg kell(látszólag, mintha semmi sem történt volna), nincs más választásom, egyenlőre.

Még egy: mivel arcüreg gyulladásom van, és a DHKSEés úszást mára rakták, megkérdeztem megyünk e, ennek eredményeképp Anita ma szaunailag felavatásra került.