Zsuzsi napra látogattunk Anyósékhoz, hogy írni is tudjak mindig mást találok ki. Párom még aktív korában, sokszor készítette, vagy készítettük együtt.
Néztem a receptet Horvát Ilona féle a 4 tojás 10 dkg liszt valahogy inkább egy rántotta jutott eszembe róla, de működött. Páromnak szóltam nézze meg, milyen állaga lett, konkrétan nem tudtam ez a massza hogy fog palacsintaként működni, de pont olyan munkában volt amit nem tudott ott hagyni, én meg féltem mire befejezi összeesik a hab. Mint a kép mutatja, sikerült ezzel is megbirkóznom (nem úgy mint a piskótával).
délutánra már csak ennek a fele maradt
Hozzávalók:
5 dkg vaj
10 dkg cukor (hogy jó édes legyen, szerintem a fele is elég)
4 db tojás
10 dkg liszt
2,5 dl tej
só
Legelső ajánlatom, dupla adaggal kezdjük, minimum! Na nem azért mert éhenkórász vagyok, de ott álltunk mindketten a tál fölött, egyöntetű döntés volt, kevés.
A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzá adjuk a tojások sárgáját, fehéredésig keverjük. Belekeverjük a lisztet és a tejet, csipet sót, utána óvatosan a felvert tojásfehérjéket.
Vajon (zsíron) az egyik oldalukat megsütjük és átcsúsztatjuk egy lapos tálra. Megszórjuk kakaóval(nyuszis).
Mikor a következő megsült, rácsúsztatjuk ezt cukrozott darált dióval, a következőt sárgabarack lekvárral kenjük meg.
Délután elmentem szaunázni, otthagytam az asztalon a palacsintát becsomagolva. Mire hazaértem megint süti várt otthon, mondván, nem bírta tovább nézni, szuper, nekem meg gyümölcs napom volt örültem hogy túl vagyok rajta, szombaton! Ennek a napnak is lőttek, nem bírtam ellenállni(rákóczi túrós?!)
Szaunázásról pár mondat. Egész ősztől úgy jártam, hogy a szaunás haverok eltűntek. A szombati nap viszont nagyon jól sikerült. Pár régi haverral(némelyik Apám lehetne), jót beszélgettünk. Végre nem a szaros pelenkáról, gyereknevelésről, ja, de, az is volt. Már megszoktam hogy a szaunában egyedül én vagyok lány(sokszor), általában ügyesen kivágom magam bármilyen helyzetből, egyedül a molesztálókkal(alkesz) nem tudok mit kezdeni. Sajnos ilyen is van.
Békáscity: reggel felkeltünk, mondtam páromnak, mehetünk is ha gondolja-korán van még. Nekem végül is mindegy, ő van besózva már este óta.
Azért még is korán értünk oda, és ezzel el is tolódott a napi időérzékem. Vicces volt, nem tudtunk bemenni. Nem működött az ajtónyitó, a kódot sem tudtuk beütni, szerencsére a gondnoknéni beengedett minket. Összecuccoltuk a gyereket, elköszöntünk pótnagyimtól.
Párom éhes volt én is, felvetettem, mi lenne ha megreggeliznénk a mekiben, Anita meg addig a játszóházban el van. Meg is reggeliztünk. Kis vásárlás és irány
Erdőkertes: útközben megvettük a virágot, mert ugye névnapra mentünk. Mire megérkeztünk kisütött a nap. Nem sűrűn járunk oda, de Anita úgy rohant a kapuhoz, mint ha csak haza menne. Mondtam Anitának, adja oda a Mamának a virágot, mondja boldog névnapot. Rohan Mamához, Mama, Mama boldog sz sz névnapot, édes volt.
Leraktam az asztalra a palacsintát, mondtam akkor most én nem bírom tovább, felvágtam. Mama, akkor ő is eszik, párom sem bírta. Ezt úgy ebéd előtt. Anita persze vissza öltöztette magát és ment homokozni.
Hát az ebéd: kakaspöri, szerintem még nem ettem, egy hibája volt, tiszta zsír volt. Alig bírtam enni belőle, viszont! még kakasherét sem ettem, benne volt a pörköltben. Ódzkodva, de megkóstoltam, még is csak az az a valami. Anitával megettük, finom. Engem a velőre meg a haltejre emlékeztet, mindkettőt szeretem.
Ebéd után azt hittük, az elmúlt hét és a mai nap sűrűsége miatt Anita bealszik, de felpattant és közölte Mamával, menjenek ki sétálni. Mi meg csak ettük hol a Mama rizskoch-ját vagy a palacsintát. Papa is megkóstolta, közölte olyan mint a csúsztatott palacsinta, mondtuk ez a! csúsztatott palacsinta. Nekem sikerült megint tele ennem magam, a leülök és K.O.-ig, ami annak is köszönhető volt, hogy beültem a kandalló elé, a jó melegbe.
Nagy nehezen megadtam magam egy kis erdei sétára. Szeretek az erdőben sétálni, és kivételesen Anita is jól bírta. Régen rengeteget sétáltunk, még a nagyszülőkkel is. Mama mondta, mára már mindent benőttek a fák, bokrok.
Lassan összeszedtük magunkat, és haza indultunk.
Jó volt ez a hét, kicsit egyedül lehettem. Furcsa volt úgy főzni vagy takarítani, hogy nem kellett közben többször is megállnom. Akkor mehettem el itthonról amikor akartam, nem kellett megvárnom míg Anita felébred, felöltöztessem és magammal cipeljem. Remélem még pár napig megmarad ez az alfa állapot. Hazaértünk, azért még belefért egy kis szalonnás kenyér, meg egy kis csoki. Hát, így lehet tönkre tenni, két hét kemény munkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése