Szerintem, említettem már, hogy találkoztam valakivel, akitől régebben rendeltünk sütit, mikor lementem tejér valamilyen belső megérzésen alapulva kérdeztem rá, ő készítette-e. Tőle kaptam ezt a receptet.
Pogácsa: 35 dkg lisztet 25 dkg margarint(vaj!) sóval elmorzsolni, majd 1 kis pohár tejföllel összegyúrjuk. Hűtőben pihentetjük 2 órát, majd vékonyra kinyújtjuk a tojásfehérjével megkenjük, sajttal megszórjuk, kiszaggatjuk, és kisütjük.
Krém: 2 evőkanál lisztet felfőzünk 2 dl tejben, ha kihűlt, 10 dkg vajat, 1 db tojássárgát, 1 tubus krémsajtot kikeverünk jelen esetben 1 doboz fűszeres olasz krémsajt, majd 2 pogit összetöltünk.
Én plusz sajtban megforgattam, hogy a krém miatt ne ragadjon.
Anita családi szülinap:
Kis családom (és tényleg az, párom hiányzik csak a képről)
Nem így terveztem, nagy szülinapot akartam csinálni, a szomszéd fiúkkal, lánnyal. Süti sütivel, meg mindenféle mókás játékokkal. Plusz elgondolkoztam meghívom kedves szomszédaink gyermekeit, had szocializálódjon kicsit Anita. Igazából nem engem bántanak meg azzal, hogy őt nem hívják meg, hanem Anitának rossz. De nem baj majd megérti, hogy nem vele van a probléma, hanem a szomszédok saját magukat minősítik le ilyen alacsony szintre. Nálunk nem ez volt a szokás, hogy így különcködünk, de szomszéd barátnőmmel, erősen gyakoroljuk ezt a fajta viselkedést, ami persze nálunk nem mindig működik. Nem tudunk ilyenek lenni. Változnak az emberek is, a kis vidéki antiszoci lányokból, nagyra törő, lenéző, miss p. lesznek, de attól a színvonal még nulla marad, csak más kivitelben, de legalább ők azt hiszik ez jó, ami végül is tényleg jó ha abban a világban jól érzik magukat. De mi ezen csak jókat röhögünk, kivéve mikor már üldözési mániánk lesz. Meg nem kötelező semmi és senki sem. Kedvem nem volt hozzá, hogy most jó pofát vágjak. Elég stresszes volt ez a hét, így ovibeszoktatás kezdetén.
De térjünk vissza a kellemesebb kötetlenebb és amihez nem kell jó pofát vágni, mindenki szereti egymást bármilyenek is vagyunk családi "bulihoz".
Reggel még egy utolsó néptáncóra, legközelebb szeptemberben lesz. Na meg a tábor, bejelentkeztünk, de hogy oldjuk meg fogalmam sincs. Utána még meglátogattuk barátnőmet, aztán irány haza. Még pár elintézni való a konyhában, persze mindenkinek ott volt beszélgethetnéke, a lábam alatt. Utána kötetlen beszélgetés a szülőkkel.
Nem tudom, ennek előzménye volt e a délelőtti hangulatom, Apa hiányom volt, de nagyon! konkrétan az Apukámat akarom!!! szitu :'( (ritkán, tényleg nem fordul elő sűrűn, elég kegyetlenül előjön ez az érzés).
Ebéd utáni kávéra, kiültünk az árnyékba, míg Anita aludt kis nosztalgiázás volt. Anyósék sztem jó pár éve nem voltak Békáson. Anyutól kérdezték ez az meg van e még, mi volt, ki volt hol van most stb. Végre Papa is rászánta magát a nagy elhatározásra.
Szóval, semmi extra, egy kis lightos családi szülinap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése