Hozzávalók:
25 dkg liszt
50 dkg túró
13 dkg porcukor
2 tojás
1 tk sütőpor
A hozzávalókat összedolgozzuk, olajos kanállal kiszaggatjuk, bő forró olajban kisütjük. Ennyi!
Ma nekiültem, hogy talán írogatnék már valamit, mikor észrevettem hogy megjegyzés van az előző posztomhoz. A myTaste írt, bárki elolvashatja, nagyon jó érzés hogy megkérnek csatlakozzak egy főzős oldalhoz. Ezek az apró örömök az életben.
Kicsit lemaradva a múlt hétvégével, amikor is szombati csajos napot tartottunk Anitával, míg Apa ledolgozott. Más volt a végcél, de még az indulás előtt meggondoltam magam és Esztergomba mentünk, de először átmentünk Párkányba vásárolni kicsit. Nagyon finom zsömlét lehet kapni, úgy sütik, hogy rajta van pár karika kolbász vagy szeletelt sonka és azon sajt. Vissza is mentünk, hogy haza fele is legyen.
Anita észrevette, hogy egy csoport fagyit eszik, persze neki is kellett, de most nem mondtam nemet, lehet idén ez volt az utolsó fagyizása.
Elsétáltunk a főtérre, ami nekem télen sokkal jobban tetszett. Most olyan semmilyen volt. Megnéztük a Bazilikát külföldről. Aztán irány vissza a kocsiba.
Átjöttünk a hídon, és jó kislányként szót fogadva, kavicsot dobáltunk a híd alatt. Vissza nézve a túl oldalra láttam, milyen hosszú sétálható part van, kicsit fájt a szívem, vissza mentem volna végig sétálni rajta, de tudtam Anita fáradt. Első szóra elindult hazafele, késő is volt, meg oda fele bementünk Pótanyuhoz és megígértem vissza fele megnézzük a pipiket, amiből semmi sem lett mert fél perc alatt elaludt a kocsiban. De egy nagyon jó napot tölthettünk együtt, kiélveztük, mert rég nem vagyunk együtt a nap 24 órájában.
Másnap a nagylányok napja volt. Pótanyuval neki indultunk az erdőnek. Egy idő után rá kellett jönnünk vége van a gomba szezonnak, egyetlen árva őzlábat találtunk. Én bevállaltam volna még egy közepes vargányát esti vacsira, csak úgy hagymásan, petrezselymesen, de ez van. Nagyon jó volt az idei gombaszedésünk, nem panaszkodhatunk. Azért láttam kedvét vesztette kicsit, így átváltottunk csipkebogyó szedésbe.
 |
| kiterülve a fák alatt |
Vissza fele olyan helyen vágták ki az erdő ahonnan a Bazilika is látszik(jobb oldalon, a fák előtt pici fehér pötty). A képen nem igazán látszik, a telcsim nem erre való, de furcsa és egyben nagyon szép látvány volt. Mondtam én könyökölnék pár percet még itt a farakáson és élvezném a látványt. Nem volt ellenére.
Haza mentünk és elváltunk abban a tudatban, hogy hamarosan találkozunk.
És az életem: mindenem meg van, még több is mint a legtöbb embernek. Nem anyagi vonzatokról beszélek, hanem arról hogy milyen (nem is olyan egyszerű leírni) az életem, a barátokkal, edzőtársakkal, pl. mikor szaunázunk, edzünk, kimegyünk az erdőre vagy csak beszélgetünk. Ezek apró dolgok, amikért sokat teszek, de ezektől boldog a lelkem, az életem. Amikor egy barát egy nagyon rossz nap után felhív, hogy vagyok, vagy össze futunk fél óra dumcsira és kiadunk magunkból mindent, ezekért a percekért (ami ilyenkor nagyon kevés tud lenni), nagyon is érdemes sokat dolgozni egy-egy barátságon.
