Batáta tócsni

Az édesburgonyát lereszeltem, adtam hozzá egy tojást, sót, rizslisztet és kókusz olajban kisütöttem.

Ennyi pénzt nem ér meg. Volt minden féle íze, mikor ránéztem a sárga színére, a répától a sütőtökig.

Ha nem olyan nyári cukkini vagy patisszon íze. Sült krumplinak, meg sütőtök íze van.

Megfelelési kényszer:
lassan már pszicho könyvet adhatok ki.

Tehát! nekem is volt régebben megfelelési kényszerem, méghozzá hogy páromnak megfeleljek. Én akartam lenni a tiptop háziasszony, aki még éjnek idején is neki állt sütni, ha ő urasága úgy akarta. Finomságok éjjel-nappal, megfelelni minden helyzetben. Aztán a sorsdöntő kérdésnél, hogy ugyan 12év után mikor vesz el és az a válasz hogy nem érdemlem meg, egy világ omlott össze bennem.

Bárki el vett volna aki mellett dolgoztam, és nem nagy a szám. Csak ennyi porig alázni valakit.

Mostanában is néha a fejemhez vágják, hogy csak meg akarnak felelni nekem. De nekem ne, én maximalista vagyok emiatt is nehéz lenne. Vagy csak alapvető dolgokat várnék el, és ezt nehéz teljesíteni? ilyenek a hozok ezt meg azt, délután felhívlak, aztán semmi. És persze ilyenkor is omlik a világ, mert csak átverve érzem magam, más meg maga alatt vágja a fát.

Van barátság amiért pár hónapja még bármit, szó szerint, bármit! megtettem volna, az ilyen apró dolgok teszik tönkre és könnyítik meg, hogy észre vegyem magam, feleslegesen küzdök, ha már az is kiderült, hogy nem lesz életünk végéig tartó barátság, így igazából nincs is miért törnie magát az embernek. Csak nehéz elengedni a barátságot, amit még ugye az állandó munka is korlátoz, és a sok munkának mi a vége? a semmi, na meg az elválás. Nem csak egy házasságot tehet tönkre a munka, hanem egy barátságot is.

És miért is akarnak megfelelni az emberek?

Sokan, hogy megtartsák a barátságot, de én a barátaimat olyannak szeretem amilyenek, persze csak ha magukat adják. Mindenkinek vannak hibái, mindenki téved, de érzem hogy valahogy össze tartozunk, és ez tényleg igazi barátság akkor mindent meg lehet bocsátani. Főleg mikor három barátnő nevet és sír egy kocsiban a szülinapomon, az tényleg nagyon jó érzés volt hogy együtt voltunk.
Volt egyszer egy barátságnak tűnő kezdet, de már akkor gyanús volt valami, amikor a majd meglátjuk milyen barátok leszünk kijelentés elhangzott-nem is lett belőle barátság.

Barátnőmmel sokat beszélgetünk mindenről, és úgy fogadjuk el egymást amilyenek vagyunk. Mi vagyunk a tűz és a víz. Ő az otthon szerető, főzök-mosok-takarítok, várom a gyerekeket-férjemet, otthon ülök kényelmes típus. Én pedig az imádom a gyerekem, megcsinálok otthon mindent, csak mehessek, mert nekem mennem kell, élnem kell, fitness-wellness, társaságot akarok. 

És nincs nap hogy ne beszéljünk órákat, imádjuk egymást, és elfogadjuk egymást olyannak amilyenek vagyunk.