Tardos medvehagyma feszt

Eljött a várva várt nap, Pótanyuval megbeszéltük ha esik, ha szakad megnézzük a tardosi medvehagyma fesztivált. Hát szakadt az eső.

Nem vártam csodát, meg sem történt. Kis falu konkrétan semmivel. 

Odaértünk, pár árus, egy kosárhinta, egy légvár, és a helyi étterem kínálata. Medvehagymás langalló, medvehagymás pogácsa, ilyen-olyan sült hús medvehagymaszósszal, medvehagymás kolbász. Ennyi.

Én aki ilyen kis kezdő gasztrobuzi mondom, hogy nulla. A langallóból ettünk, plusz Pótanyu vett páromnak egyet. Pozitívum, hogy saját készítésű tésztából készült, és feltét is volt bőven, az ára sem ért az egekig.

Anita kért egy fagyit, de azt sem ette meg.

Pótanyu próbált minden áron venni Anitának valamit, meg nekem valami karkötőt. De mondtam én nem vagyok ilyen csecsebecse gyűjtögető, amúgy meg fém allergiám van. (Bár mostanában néztem ki magamnak egy kis fülbevalót potom 45e (brill), de senki nem szeret annyira hogy megvegye :), magyarul nem aggatok magamra semmi féle giccses szirszart, ha veszek valamit nem alkalmakra veszem hanem azért hogy azt hordjam, mondjuk a húsvéti tablet árát kipótoltam volna és boldog lennék).

Miután elkezdett esni az eső, haza indultunk. A kocsiban azért Pótanyu is megerősített abban, hogy nem ezt vártuk. Lehetett volna olyanokat árulni, mint amiket én készítettem a medvehagymából, pl.: zsírba eltéve, olajban vagy pestót, vagy ettem volna egy jó kis főzeléket. De semmi.

Medvehagyma szezonom viszont nagyon jól alakult. Fagyasztóban párolt, turmixolt, aprított csomagok; zsírban eltéve, olajban, pestónak.

Sikerült eladnom is. Cseréltem sajtra, hurka kolbászra.

Az utolsó maradékot tegnap gyúrtam a bagett tésztájába.


Edzés: világbajnokság van, plusz tavaszi szünet, alig voltunk páran. Kaptunk mindenből. Bemelegítésnél kimaradt a minimum tíz kör futás, egy kis ugrálás, sok nyújtás, aztán önvédelem.
Első feladatnál simán hokon nyomtam magam. Aztán én voltam a bemutató alany. Az edző simán orrba nyomott, aztán mondta szorítsam össze a fogam, simán kaptam kettőt-hármat. Nem elég hogy saját magamat ütöm, kék zöld leszek mire hazaérek.  A végén meg be kellett mutatni hogy püföljük el egymást. Páromnak ezek a fajt hazajövetelek nem nagyon tetszenek, mondtam neki önvédelem óra volt, már tartotta a pár méter távolságot. Pedig csak megmutatni  szoktam neki mit tanultam, nem is értem.