Húsvéti édes sárgatúró - 4-es metró

Hozzávalók:

1 l tej
10 dkg cukor
10 tojás
1 csomag vaníliás cukor
csipetnyi só

A tojásokat feltörjük egy tálba. A tejet felforraljuk csipetnyi sóval, és folytonos keverés közben, kis lángon add hozzá a cukrot és a felvert tojásokat. Akkor jó, amikor teljesen összeáll az egész túrószerűvé, a savó kicsapódik. Szűrőbe vagy pelenkába öntjük, fél nap alatt kicsöpög a savó és összeáll a tojás. (ez fél adag)

Húsvét hétfőn, sonka mellé kínáljuk. Sonka édességgel? érdekes

Ma végre rászántam magam egy kis írásra, mostanában nincs ihletem. Idáig érzelmileg túlfűtötten nem volt kedvem írni, most meg az üresség miatt nem volt kedvem. Amire a gép elé ültem, meghülyült a net, este meg párom vágta gallyra a számítógépet.

Mire a laptopon felállt a rendszer eltelt 1 óra. A képek meg a gépen, de meg sem próbálom erre rátölteni, örülök ha megírom és meg is marad.
Gondoltam ezt tegnap, és ma örültem, hogy be tudtam fejezni.

Szombat! húzós volt. Reggeli kelés. Gyerek rendberakás néptáncra. Félnéptánc Bicskén. Rohanás Zsámbékra baba-börze (jó lett, majdnem két bérlet ára). Vittem Anitát, mert van foglalkoztató sarok, csak azt nem gondoltam, hogy 5 perc alatt végez. De aztán ott volt egy nagymama aki a két unokájára vigyázott, Anita jól elvolt velük. Álltam a nagyterem ajtajában és figyeltem hol a gyereket, hol az asztalomat.

Aztán pakolás, irány haza, ebéd, szauna, kiborulás :'(

Páromnak felvetettem menjünk már el valahova vasárnap. Vagyis konkrét tervel álltam elő, a program nem az lett, de nem írom, majd postolom ha aktuális lesz. Kitalálta menjünk metrózni. Szuper gondoltam, de ne én legyek a rossz, hogy nem az van amit ő akar, bele egyeztem. Közben rákérdeztem, mi lenne ha a nővérét megkérdezném találkozunk e, majd egy éve nem láttuk egymást élőben, hogy miért ez is legyen majd egy másik post.

Megbeszéltük találkozunk.

4-es metró! beértünk, első-mit keresek én itt? Ezt a hülyeséget. Rengetegen voltak.
Valahol félúton össze futottunk párom nővéréjékkel és tovább mentünk a keletibe bonatot(!) nézegetni. Aztán Baross tér, egy kis szobor mászás. 

Vissza a metróhoz, Fővám tér, majd 2-es villamos és elérkeztünk a Kossuth térre 

egy kis Parlament

Őrségváltás

Éééés, elértük az út közben kitalált végcélt az Olimpia parkot. Közben rájöttem, hogy Anita nem evett reggel óta. Néha Anyu fényevőnek hívja, mikor napokig nem eszik, vagyis alig alig. Mostanában meghazudtolja önmagát. Útközben cuki, oké veszünk pogit vagy valami sütit. Ja, párom nővére világosított fel darabja 90 forintocska a mini poginak, na ki is fordultunk. Következő kisközért, felújítják, fasza nem eszünk. 

Fiúk mondták majd ők hoznak valamit, mindenki pogácsával járkál a kezében.

Amire nem számítottunk, a főbejáratnál ajándék: egy csomag zabfalat, egy rúd pezsgőtabletta, egy összehajtogatható szatyi fejenként. Ohh mondom, akkor én is kérek, sikerült mindenből más fajtát kapnunk. A parkban vízautomata, ilyen sem sokszor lát az ember. 

Anita is jól elvolt, csúszdázott, meg voltak kisebbeknek való játszókák. Nagyobbaknak logikai játékok: malom, torpedó stb.

Volt egy kvízjáték ha megcsináltad nagy pogácsa és tea volt a jutalom. Mondtam páromnak csináljuk már végig, addig megkértük párom nővérét vigyázzon Anitára.

4 állomás volt, meg voltak adva a helyszínek ahova menni kellett, mindenhol olimpiai és helytörténeti kérdésekre kellett válaszolni, persze segítettek is. Mondtam páromnak, régen a suliban voltak ilyenek, persze nem emlékezett rá. Mikor még általánosba jártunk, kisdobosok és nagydobosok voltunk, őrsökre voltunk osztva úgy versenyeztünk. Nem tudom mik vannak mostanában mi futó- tűzoltóversenyekre jártunk, sóstóra a táborba.

Ha jól válaszoltunk a kérdésekre hűtőmágnest kaptunk ajándékba, 4 részlet volt, ha végig csináltuk össze lehet illeszteni. Mikor megvolt a négy, bementünk egy sátorba, bemutattuk a mágneseinket, persze külön játszottunk, és meg is kaptuk a pogit és a teát. Mikor jól végeztük dolgunkat, lementünk a duncsira (már megint!), beszélgettünk kicsit és ment mindenki a maga útjára.

 Mi elindultunk plázázni, mert kijelentettem indiai kaját akarok. Végig sétáltunk (persze Anitával az ölünkben) a körúton, megnéztük Columbot és kutyáját.

Anitának már majdnem  leragadtak a szemei, nem is csoda már délután két óra után jártunk. Az üzletközpontban is persze a legvégében vannak a kajáldák, középtájon milka kóstoló, plusz a kezünkbe nyomtak egy rakat milkás matricát és képeslapot. Mondanom sem kell, páromnak már fájt a feje. Mondom neki elhagyjuk a biztonságot adó munkahely-otthon vonalat, egy kis levegő változás és már is fáj a feje. De 3 nap híján 21 év alatt már megszoktam, eleget könyörögtem neki, hogy menjen orvoshoz vegyen be valamit, de nem. És már engem sem érdekel. Elindultunk haza, metró, metró, autó!!! Persze Anita már majdnem itthon aludt el, nyűgös is volt. Pláne mikor másfél óra után felkeltettem, hogy azért már este is elaludjon a drága.

fincsi indiai 3 napja esszük

Összességében jól sikerült a vasárnap, a spontán módon kialakult programokkal

és az újra egyesített családdal. Jó volt!!!