Bodza minden mennyiségben. Szörpnek, üdítő italnak, palacsintatésztában, lekvárnak és még amit ki nem próbáltam.
Ezt az oldalt azért készítem, hogy rendszerezzem régi és új receptjeimet, és leírjam tapasztalataimat. Mivel kedvenc ételeim elkészítését is el tudom felejteni, gondoltam, leírom és ha másnak is tetszik kipróbálhatja. Nem csak bodzás receptek lesznek, hanem mindaz amit szeretek-szeretünk.

Anitának! Szeretném, hogy idővel, szívesen használd receptjeimet és tapasztalataimat.

Ami a legfontosabb: az étel akkor lesz finom, ha szeretetből főzzük!!! 2013. június 25.

2014. április 9., szerda

Túrógombóc - medvehagymáztunk 4.

Anyós féle recept:
1/2 kg túró
4 tojás
2 dl búzadara

A túrót, a tojás sárgákat és a búzadarát összekeverjük, én egy éjszakát hagyom a hűtőben pihenni. Másnap összekeverem a felvert tojás fehérjékkel, és forró vízben kifőzöm a gombócokat. Vaníliás cukros tejföllel szeretjük.

magnóliánk virágozott

Medvehagymázzunk, megint:
Szervezkedésem megint nem hozott eredményt. A tegnapi napom szó szerint el lett cseszve, úgy kompletten az egész. Ilyenkor már a nem haragszom is hazugság lenne, már el sem keseredek rajta, már nem is nevetséges, csalódás? az minden napos, már megszoktam, már nem sírok annyit, hinni már nem hiszek, viszont nagyon tud fájni a folyamatos ezt kapsz, azt kapsz, segítek és semmi, nulla. Soha egy kis meglepi, kedvesség. Mindig minden fontosabb, és miért csinálom? Nem tudom, talán még mindig küzdök a múltért. És mert sok a közös, mert elvesztettem és ezt kaptam. Lassan feladom a harcot, már tudok nemet mondani(néha). Persze, titokba reménykedek, megváltozik minden, olyan lesz mint az elején.
Szóóóóval, a tegnapi katasztrofális nap után, úgy volt, hogy Anyuval megyünk holnap hagymázni, de mivel láttam hogy rossz idő lesz, úgy dél tájékán gondoltam egyet, hirtelen felindulásból beöltöztünk és elindultunk.
Oda érve ez a látvány fogadott!
Senki!
Nem hittem a szememnek. Nem álltak sorban, egymás után az autók. Egy kanyarral odébb, azért állt két autó, de senki más. Nagyon jó érzés volt.
Furcsa volt. Mikor idén először jöttem és a többi alkalommal is még minden szürke volt. Legelső alkalommal olyan volt, mintha egy idegen helyre mentem volna. Most ugyan ez az érzésem volt, szépen kizöldültek a fák, 
más lett minden.
Szokásunkhoz szerint, átmentünk a kis patakon, a fenyő erdőn keresztül, a kis réten át, a szalmabálák mellett, a vadászleshez értünk ahova Anita már mászott is fel. Nem mentem utána, így expressz gyorsasággal siettette hogy vegyem le. Mondtam neki előbb végezzünk szedéssel utána, arra megyünk amerre akar. 
Most megint nehéz volt a szedés. Szezon elején kevés volt a medvehagyma, most meg már öreg.
Virágot is szedtünk egy csokorral, az itthon mézbe került.
Végén visszamentünk még a szalmabálákhoz, ücsörgött kicsit. Még emlékeztem kicsit távolabb kisebb medvehagyma csoport volt, oda mentem, még érintetlen volt, ott még szedtem kicsit. Anita is utánam jött, átmentünk egy másik patakon és már én mondtam, hogy menjünk haza. 
Visszafele beugrottunk Pótanyum Anyukájához, beadtuk a múltkori képeket.
Időben értünk vissza még néptáncra, bár reggel kérdeztem Anitát és nem akart menni. Most bementünk, nem kérdeztem semmit, csak levetkőztettem és beküldtem. Végig táncolta az órát, pedig reggel 7-kor kelt, az erdőben is voltunk három órát, és néptánc után még a szomszédban is játszottak.
Ma én is elfáradtam. 
Persze medvehagymás túrókrém azonnal elkészült, 1 kiló túróból, hogy mindenkinek jusson. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése