Megint egy kedvenc.
Megkívántam a gombát, az utolsó gombászásunk nem úgy alakult ahogy szerettük volna, bár nem is számítottunk a fagyok után semmire.
Viszont egy nagyon szép, gömbölyű fagyönggyel térhettem haza.
Elérhető magasságban volt, némi fára mászást igényelt. Mondtam is pótanyámnak, csak én lehetek ilyen hülye, hogy fél úttól cipelem.
Most normális vagyok?
Szerinte igen, mert tudja, hogy nagy vágyam volt egy ilyen kis szépség.
Remélem karácsonyig megmarad, az életet adó kis ágacskáján.
.jpg)
Lassan eltérünk, a blog lényegétől, de nem érdekel, ha az én édes kicsi Anitám, elolvassa és átéli majd, hogy nőttem fel, vagy ő hogy nőtt fel. Én sem emlékszem már a gyerekkoromra, és mindig nagyon szívesen hallgatom, mikor nagybátyám mesél csínytevéseikről, amit Apuval és bátyjukkal követtek el, akár Apu ellen, mikor kilógatták az erkélyről. Vagy egy szegény béka ellen, akit megcigiztettek. Mikor a villamoson a kallernéninek siklót adtak a jegy helyett. Töltényeket találtak és a sínekre rakták, amin átment a villamos.
Sajnos, sok mindenre én sem emlékszem, ha ezeket leírom, talán megmarad pár dolog az emlékeinkben.
Kanyarodjunk vissza a vasárnapi vacsihoz:
A lényeg inkább a gombaszósz, a husi, némi szalonnazsíron megpirítva. Nem sóztam, nem borsoztam. Gombát göngyöltem szalonnába, annak a kisült zsírján pirítottam meg.
A burgonyát megpucoltam, hasábokra vágtam és bő olajban aranybarnára sütöttem.
A gombaszósz: a gombát megpucoltam, a tönköket is, szimpatikus darabokra vágtam. Kevés hagymát olajon megpirítottam, rátettem a gombát, megpároltam. Sóztam, borsoztam, tetemes mennyiségű majoránát raktam hozzá (mert ehhez kell!!!), mikor elfőtte a levét, felöntöttem főzőtejszínnel, étkezési keményítővel sűrítettem (persze liszttel is lehet).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése