Vasárnap reggel friss zsömle fogadott az étkezőasztalon. Nagy a baj, nagy a baj! Nem is emlékszem mikor történt ilyesmi, bár tudtam ez nem nekem szól, mivel én nem reggelizek. Kivéve hétvégente, főtt virsli csücsköket, és kivételes alkalmakkor rántottát, csak is akkor ha sikerül hozzájutnom olyan tojásokhoz amiktől a szavam is eláll.
Nehéz meglepni, mivel nagyon-nagyon vidéken, azaz Hódunán (http://indafoto.hu/gyula_sapi/hodunahungary), a Magyarország-Horvátország-Szerbia határcsücskében, lakott az én dédnagymamám, a ház még megvan, egy ideig, de már más lakja.
Nos, nála voltak olyan tojások hogy, a szemed szád tátva marad, olyan sárgája volt, még akkor is amikor megsütötted. Ha nem mentünk le, csomagba küldte fel a tojásokat, egyesével becsomagolva újságpapírba. És ott, még a mai napig, kiengedik az állatokat a patak partjára ( homályosan dereng, hogy a patakban, hááát csordogált, jó indulattal a víz, úgy 30 éve).
Sajnálatos módon, az öregedés, és a munkanélküliség tizedeli két utcányi kis falunkat, talán sokat is mondok ha 20-an laknak már csak a faluban. Ott, ahol én felnőttem, ez is az élet fájdalmasabbik része. A másik persze, hogy innen vitte Apukámat mentő a kórházba, ahonnan már nem jött haza. És már megint egy sírós blog.
Nos két ember van aki meglepett ilyen tojással, az egyik pótanyukám, akitől a múltkori gombászáskor kaptam egy tálcával, nagyon spórolok ám vele. (A másik forrásom kifogyott, pedig mondtam már neki: szólj a lányoknak, hogy tojjanak!) A héten megyek hozzá, mondtam is neki gyűjtsed a tojásokat, fizetek. Le is szidott -jaj kislányom hülyeségeket beszélsz, de hogy fizetsz, pedig fizetnék ám, mint a katonatiszt, ilyen tojásokért.
NA! megint jól elterelődtünk a témától. Mert, vasárnap reggel, épp kezdtem dúlni-fúlni, huszadik megkérdezésemre sem árulta el párom, hol volt hogy zsömi van. A végén kinyögte cheesecake-et akar készíteni.
Erre azóta készülünk, hogy Angliában minden nap vettünk egy tortát, leültünk és megettük.
Nem úgy kell elképzelni, mint a cukiba lévő nagy tortát, hanem pár centi magas és 16 cent átmérőjű kb.
Persze szegényt egyből megbántottam, ő ugye megvett mindent hozzá, még azt is ami volt itthon. Így jár az ember ha nem kommunikál. Minek az? olvassál gondolatot!
Neki álltunk a turmixolásnak, habverésnek, méricskélésnek, ez lett belőle (ez a kicsike, brutál 4200 kalória, képes voltam kiszámolni)
Hozzávalók:
10 dkg vaj
25 dkg keksz (győri édes)
45 dkg sajtkrém (vajkrém)
10 dkg porcukor (barnacukor)
2 dl habtejszín
6 dkg étcsoki (10 dkg)
A kekszet apróra törjük, mi robotgépbe aprítottuk, hozzá adjuk a felolvasztott vajat. Csatos tortaformába beletapicskoljuk. A vajkrémet össze keverjük a cukorral, azt lereszelt étcsoki háromnegyedével, utána hozzá adjuk a felvert tejszínt, és a kekszrétegre kenjük. Rászórjuk a maradék reszelt csokit, és minimum 3 órára hűtőbe tesszük.
Nekem kicsit savanykás volt, de megettük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése