Halászlé

Dunai lány vagyok. Déd nagymamám Baján, majd Hódunán lakott, 5 éves koromtól pedig, én is a Duna mellett laktam, míg Zsámbékra nem költöztünk.

Imádom a halat, főleg a halászlét, házi gyufatésztával.

Sok élményem van gyerekkoromból is, mikor óriás harcsát fogtak. Vagy szüleim a Duna holtágánál blinkereztek és mikor az Anyu horgára akadt egy busa, állandóan sikoltozott Apám felé, az rohant és kifárasztotta a halat. Imádtam a patak parton pecázni, még tavaly is amikor lementünk, képes voltam egyedül leülni a partra, csak a csönd, a békák, a tücskök, a madarak, a szellő. Béke, nyugalom. Persze más volt régen Apukámmal, sorban ültünk a patak partján, kapkodtuk ki a törpeharcsákat, keszegeket.

Mikor kicsi voltam, sokat voltunk lent, és a többi gyerekkel ugráltunk a patakba, gumi belső volt az úszógumink.

Na az a bizonyos halászlé. Mindig Anyu készítette, pedig sosem szerette.

Tavaly volt az első alkalom, hogy én főztem. Évente egyszer megfőzök egy hatalmas adagot, kiporciózom és megy a fagyóba. Most már Anitára is kell gondolnom, volt hogy kivettem a halászlevet és megette az egészet.

Nos, sokat keresgéltem a neten, de a legegyszerűbbnél maradtam, mégpedig:

a halat előkészítés után besózzuk,

ahány kiló halat főzünk, annyi fej hagymát kockára vágunk és a hallal együtt lábosba rakjuk,

én adtam hozzá még egy paprikát,

felöntjük vízzel és főzzük míg a hús le nem válik a csontról,

kihűtjük, hogy a húst ki tudjuk szedni a léből és passzírozón át passzírozzuk a lé adagolásával,

ehhez adunk jó nagy kanál pirospaprikát és addig főzzük, míg ha a kezünket a gőz fölé rakjuk, azt érezzük hogy ragad, ekkor beletesszük a belsőségeket és készre főzzük, ha nem elég sós megsózzuk.

Nem gyufatészta, most erre volt idő

2013.12.24.

Reggeli készülődés után, irány a nagyszülők háza. Nagyon örültek nekünk, kicsit beárnyékolta a mai napot, hogy drága párom nővére, nem veszi fel a telefont a szülei hívására. Papa egész délután, könnybe lábadt szemmel mászkált, néha odajött megölelt és közölte, lánya helyett lánya lettem. És nagyokat szipogott, hol meg elvörösödött a feje. Én is majdnem vele sírtam. Mióta megszületett Anita, hormonjaim felborultak, nagyon könnyen elsírom magam, teljesen lelkis lettem. De azért jól telt a nap, Papával táncoltak, Mamával meg nagyokat játszottak.

Hazafele felvettük Anyut. Mondtuk neki, míg behozzuk a fát, meg feldíszítjük Anita szobájában játszanak. Persze szívtunk az égősorral, soktízéves fajta, a szülői házból és nagyon nehezen válok meg tőle.

Na de végre elkészültünk a fa díszítéssel, ajándékozás, ahhoz képest hogy nem veszünk semmit a gyereknek, tele volt a fa alja, még ez küldött valamit, még az küldött ilyen-olyan ezt+azt.

Persze és mondtam nem veszünk egymásnak semmit, megint megszívtam komplett ruhatárat kaptam a nikeból. Persze jött megint a "de nem azért vettem". De most jó és szép lett minden. Csak az én fejem égett rendesen, hogy nem vettem semmit.

És hogy én is elrontsam a mai napot. Rossz döntést hoztam. Mamáéknál rengeteg macska van, már ott elkezdtem tüsszögni, haza fele a kocsiban már köhögtem meg fulladtam, de nem volt annyira vészes. Gondolkoztam melyiket válasszam: a nyári meggylikőr vagy az allergia gyógyszer. Rosszul döntöttem ittam, ezért ülök és írok 3/4 10kor itt a gépnél, még mindig fulladok, elaludni ilyenkor lehetetlen. Pár óra és be merem venni a gyógyszert, és talán alszom is valamicskét.