Gőzgombóc

Még gyermek koromban ettem egyszer, a szomszédunk készítette kakaósan. Már írtam róla, a Magyar Rádióban volt német fordító. Emlékem annyi, hogy nagyon fínom volt, csak élvezni nem tudtam, mert a kislánya végig taperálta nyálas kezével az egészet. Furcsa ezt írni, mint gyermekes szülő. Én azon finnyás szülők közé tartozok, akik nem eszik meg a félig megrágott, nyáltól csöpögő megmaradt falatokat. Inni sem iszok a gyerek után flakonból, nálunk felér egy szájöblítéssel. Konkrétan visszanéz az üvegből a menü maradványa. Talán két ember után vagyok képes üvegből inni. 

Hozzávalók a tésztához:
1/2 kg liszt
3 dl tej
1 evőkanál vaj vagy margarin
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál cukor
csipet só
1/2 citrom reszelt héja
1 tojás
Olvasztott vaj a megkenéshez, porcukros dió vagy mák a szóráshoz.
Töltelék: lekvár, ízlés szerint.

A tejet a vajjal meglangyosítottam belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam. Hozzá adtam a lisztet és a hozzáadtam a többi hozzávalót. Mikor megkelt a tészta, ketté osztottam, hurkává sodortam és mindkettőből 8-8 egyenlő tésztadarabot vágtam.

Közepükbe kemény lekvárt kellett volna tenni de párom üresen kérte, az én kemény lekváros részem bodza dzsem volt, kb erre jó a fixáló, idén kipróbáltam, soha többet. Inkább állok 3 órát a bodzalekvár felett. Gombócot formáltam belőlük.

Én párolóedényben készítettem, 25 perc alatt készen lettek, a kész gombócokat olvasztott vajjal meglocsoltam és megszórtam dióval és mákkal. A mákos nekem nem ízlett. A diós, bodzalekváros annál jobban.

És az elmaradhatatlan sztori:

Mikulás volt ezerrel, kempos (ez volt a legnormálisabb kinézetre), a tescos elmaradt az edzés javára, ami nem is volt baj. Sok gyerek, sok tornaszőnyegen elcsúszkál alapon. Élvezték nagyon. Anita persze félt a télapótól, de látta, hogy a többi gyerek odamegy, idővel megkérdezte: én is mehetek? 

A felnőttek sem maradhattak ki, nekünk is szembesülni kellett a Mikulással, de Anti mester megdicsért minket.

                                                            vártuk a Mikulást (hurrá!!!)  

4 guggolással megúsztuk

én kis hősöm

Másnap mentünk a zsámbéki mikuláshoz, mókás műsor után, a színpadon mikulás osztogatta az ajándékokat, Anitát felraktam menjen ő is, tétovázott, enyhe lökettel segítettem neki célhoz érni. Párommal csak azt vettük észre Anita eltűnt a sok gyerek között. Néztünk egymásra, hol a gyerek, majd csak előkerül valahonnan. Büszkén kilépett a tömegből egy marék szaloncukor és egy mini télapóval a kezében.

És hogy lesznek utolsókból az elsők. Játszó csoport, sok jó ember kis helyen is elfér, sajnos csak egy évig tartott a Mirr-Murr. Nem hiába, szerettem Zsámbékon lakni. Előadás után, forró tea, a zsámbéki kemencében sült forró kenyér, lekvárral. Kézműves foglalkozás, rénszarvast és hóembert készítettünk.
Utána még bementünk volt munkahelyemre, persze ott is volt mikulás, még egy rakat szaloncukor(bakker).

Most hétfőn pedig Bicskén voltunk a könyvtárban, Borsóka mikulásozni. Amúgy sem vagyok oda a Borsókáért, de ha nincs más ennyivel kell beérni. Kritikán aluli volt, a káosz jegyében.

És legnagyobb örömre, túl éltük a mikulás tortúrát.