Nem Én lennék, ha Esztergom láttán, nem kapva kapnák az alkalmon, hogy kitegyem kicsit a lábam kis hazámból.
Még karácsonykor hazafele jövet, megbeszéltük hogy ünnepek között megmutatjuk Anitának a nagy bimbamot. Szombaton reggel fel is kerekedtünk, első úti cél Párkány. Kis sétálóutca, óriási karácsonyfa.
Anita teljesen boldog lett.
Nagy nehezen tovább mentünk, lángosos. Napok óta lángost ennék, de vagy nem volt nyitva a zsámbéki lángosos, vagy a bicskei piacon nem volt ott a bódé. Megbeszéltük lángosozunk, kértem egy sajtos-tejfölöst.
Néni kinyitotta az ablakot, elvette a pénzt, majd becsukta az ablakot. Kis idő múltán nyílt az ablak, rászórta az üres lángosra a sajtot, már majdnem szóltam neki tejfölösen kértem, mikor egy flakont elővett és csiga formában rányomta a tejfölt a sajtra.
Életemben talán egyszer sütöttem lángost, de még az is jobb volt ennél. Közben kisütött a nap.
Sétálgattunk, bementünk a Billába, kicsit bevásároltunk(sör a hűtőben, ücsit megittuk)
Ennyi maradt, de nem hiányozhat a knédli:
Ennek örömére párom, benyújtotta igényeit pörkölt és vadas formájában.
Bevásároltunk Anitának is, kapott szép fürdőruhát(1€), és pár blúzt. Nézelődtünk még egy kicsit és irány a Bazilika.
és ami a legjobban hiányzik: a Duna.
Mondtam is páromnak, még nyár elején, elhozom Pótanyukámat,
bevásárolunk és leülünk fél napra a Duncsira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése