Medvehagyma főzelék

nem, ez nem spenót, medvehagyma főzi

Tavaly nyersen felaprítottam a medvehagymát, és bezacskóztam, abból készült a leves. Arra emlékeztem hogy tavasszal nagyon finom volt, ezt télen a mirelitnél nem tudtam elmondani. Most azzal próbálkozok, hogy megpárolom mint a spenótot(amúgy is spenótos íze van), összeturmixolom és lefagyasztom. Elöl hagytam egy adagot, hogy elkészítem mint spenót, mert olvastam medvehagyma főzelékről is. Mindig másképp csinálom a spenótot is, kivétel a zsömlés változat, olyan nem készítek. Ez most úgy készült, hogy:

a medvehagymát megpároltam, leturmixoltam, belereszeltem egy gerezd fokhagymát, öntöttem hozzá tejet és egy darab felvert tojást, és ezzel nálam a spenót készítés be is fejeződött volna, de ez medvehagyma. Megkóstoltam olyan csípős volt, hogy nem tudtam megenni, öntöttem hozzá tejet és raktam bele étkezési keményítőt. Ezt az utolsó két folyamatot jó néhányszor megismételtem, mire ehető lett.

Kb. ötszörösére kellett higítani mire jó lett. Sóztam, borsoztam.

Fanta-spenót:

ő Fanta öregecskén

Volt vele sok problémánk, már mint eü. de még a boxer viszonylatban is sokáig 13 évig élt. Majd hogy nem napra, hónapra pontosan 2 évvel ezelőtt kellett elaltatni mint Boszit. Imádta a spenótot. Még Békáscityin laktunk, Anyós főzött Fantának spenótot, szegénynek potyogtak a könnyei annyi fokhagymát rakott bele, de megette.

Okos volt, suliba jártunk vele. Nem tudtuk törzskönyveztetni, (szerettük volna versenyekre vinni)mert az Anyukáját Oroszországból hozták be repcsin, a pilóta bácsi ölében. Elég nehézkes lett volna honosítattni, így lemondtunk róra, ezek után csak mi élveztük lököttségét. Bármit meg lehetett tanítani neki.

Miközben Fantás képet kerestem ezeket találtam

Mostanában, nagyon foglalkoztat az a gondolat, ha lesz rá pénzem az eddigi 180 valahány oldalamat és még ami hozzá jön, kinyomtatni és beköttetni, valamilyen minőségi színvonalban. Ajándékba nem kérhetem, mivel kedves családom tagjai nem igazán tudnak e ténykedésemről.

Pendrive-on és SD kártyán tároljuk a képeket, de valahogy nem érzem ezeket biztonságosnak. Kérdés hogy a blogger meddig enged töltögetni, vagy mikor omlik össze. És ha már ennyi időt és energiát belefektettem az írásba, vagyis az életünk írásába, még ha nem is egy színvonalas mű. Mondhatjuk, egy lökött tyúk napjai, azért mégsem szeretném, ha csak úgy eltűnne.

Gondolkoztam már azon is, hogy Anitáról egy albumot készíteni, de nem nagyon tudok olyan helyet ahol normálisan kidolgozzák nekem. Mert! vagy csak benyomják a gépbe, az meg kidobálgatja ilyen olyan méretben színben, vagy valami photoshopos retusmanci kezébe jut és az már megint nem az a kép amit én készítettem.