Hirtelen felindulásból készült a maradékokból.
A maradék lasagne tésztát kinyújtottam, beletöltöttem a medvehagymás túrókrémet. A tészta széleit vízzel megkentem, ez a ragasztó, és megpróbáltam légmentesen ráhajtani a a tésztát. Forró vízben kifőztem.
A mártás: tejszínbe füstölt sajtot reszeltem, összemelegítettem, találtam még a hűtőben camembert, leszedtem a penész azt is belevágtam.
Megint hagymáztunk: Anyukám nagyon jól érezte magát a múltkori kiránduláson, és megint menni szeretett volna, bár én nem repdestem az örömtől. Mondtam ha nem jön más mehetünk.
Itt persze nem a medvehagymát gyűjti.
Anita most egész jól bírta a kirándulást, már az utóbbi napokban sem kéredzkedett fel a sétáknál.
Megérkeztünk, és egyből az extra bio helyre mentünk. Egy árva lélek sem jött míg mi ott voltunk. Persze a főúton, egymás mögött sorakoznak az autók.
De mi a jó kis dugi helyünkön szép csöndben elvoltunk. Kivéve mikor Anitának kellett elmagyarázni, hogy a vaditató nem az ő pacsáló helye.
Néha csak ámulunk és bámulunk a kifejezésein.
Haza fele találkoztunk az erei szörnnyel.
És a végeredmény
K.O.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése