Bodza minden mennyiségben. Szörpnek, üdítő italnak, palacsintatésztában, lekvárnak és még amit ki nem próbáltam.
Ezt az oldalt azért készítem, hogy rendszerezzem régi és új receptjeimet, és leírjam tapasztalataimat. Mivel kedvenc ételeim elkészítését is el tudom felejteni, gondoltam, leírom és ha másnak is tetszik kipróbálhatja. Nem csak bodzás receptek lesznek, hanem mindaz amit szeretek-szeretünk.

Anitának! Szeretném, hogy idővel, szívesen használd receptjeimet és tapasztalataimat.

Ami a legfontosabb: az étel akkor lesz finom, ha szeretetből főzzük!!! 2013. június 25.

2014. március 14., péntek

Medvehagymás vendégváró falatok - medvehagymáztunk 2. rész

Recept:
30 dkg liszt
1 csokor medvehagyma
2 tk só
25 dkg margarin
1 dl tejszín

A lisztet megsóztam, és a medvehagymával együtt az aprító gépbe dobtam. Megzúgattam, majd hozzáadtam a kockákra darabolt margarint, és ezzel is eldolgoztam. Ezután hozzá öntöttem a tejszínt, és addig gyúrtam, amíg össze nem állt a tészta.Betettem kis időre a hűtőbe pihenni.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tésztát lisztezett munkafelületen kb. 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk. Tetejét lekenjük felvert tojással, megszórjuk kedvünk szerint reszelt sajttal/lenmaggal/köménymaggal/szezámmaggal, vagy üresen is hagyhatjuk. Felkockázzuk v. felcsíkozzuk derelyevágóval (ettől szép cakkos lesz a széle), de akár kerekre is szaggathatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 15-20 perc alatt szép aranyszínűre sütjük. Melegen, hidegen, másnap, tökéletes vendégváró falat!
Ez alapján készítettem el csak vajjal és két napig pihent a hűtőben a tészta. Finom volt, elfogyott.

csörgedező patak parton medvehagymáztunk


Megint felkerekedtünk, most Anyuval mentünk. Nem volt kedve kerekítőre menni, ezért meg is beszéltük, hogy a héten helyette kirándulunk. És ha kirándulunk, legyen hasznos is. Mondtam nekem végül is mindegy, csak ne az én kicsi kocsikámnak kelljen végig döcögnie az úton. Bárkit elviszek, csak ne az én kocsimmal.
Megérkeztünk, Anita nagy iramban elindult, és ugyan ilyen gyorsan kezdődött a "fáj a lábam, nem tudok sétálni, vegyél fel" c. fejezet. Néha feltalálta magát valamivel, akkor jött magától.   Anyám is jól bírta a sétát. Bár mondtam neki ne kezdjen el gyűjtögetni, sétáljunk, majd vissza felé. De gondolhattam volt, mintha a falnak beszélnék. Sosem értjük meg egymást, ezért nem is osztok meg vele semmit az életemből. (Azt sem tudja, hogy blogot írok az életünkről. Nem akarom, hogy tudjon róla, faggason, kérdezősködjön hülyeségeket, lényegtelen dolgokat.) Most beleláthatott életem egy részébe, láttam is hogy örül, de már azt tervezi, hogy jövő héten is oda megyünk. Na, ezt nem akarom, ez az én szabadságom, bármilyen önzőnek is tűnik. Nem bírom, ha valaki rám akaszkodik. Megfulladok. (akit meg én akarok, azt meg én nem érdeklem, hát ilyen ez a szaros élet).

Meg akartam Anyunak mutatni ezt a helyet, Pótanyuval találtunk rá gombászás közben, de még jobban meglepett minket. Mondhatnánk extra bio medvehagymával, két kicsiny folton. Kár, hogy csak egy szatyrot vittünk, nagyon hamar megtelt.
Vissza fele, megint bepróbálkozott drága gyermekem, de nagyon rafinált ám. Mondta Anyunak adja oda nekem, a faágat ami a kezében van. Erre közölte Anyuval -felvehetsz! Ez a legújabb, mindig kitalálja ki kinek mit adjon, hogy két üres kéz legyen ami őt fel tudja venni.
Vissza fele, már nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból. Amíg ő elcumizgatott meg evett, mi szedtük a hagymát. Sikerült megint igen tetemes mennyiséget összegyűjteni.
Még kipróbálok pár receptet és eltevési módot és még virágzáskor szeretnék kimenni még egyszer. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése