Pita

erre azt mondhatom, hogy az igazi,

kereknek nem éppen az de a célnak megfelelt recept itt

Régebben nagy Görögország járók voltunk (Rodosz, Korfu, Kréta, Tolo, Thassos), gyrost ettünk gyrossal, imádtam. Volt hogy hűtőtáskában hoztuk haza a pitát. Mosta találtam egy receptet, és azt mondhatom olyan mint amit kint ettünk.

Hozzávalók: 

20 dkg kézmeleg görög joghurt
60 dkg fehér finomliszt (BL 55)
1 zacskó száraz (instant) élesztő 7 gramm (25 g friss élesztőnek felel meg)
1 evőkanál cukor (vagy méz)
kb. 2 dl langyos víz
1 evőkanál só
1 evőkanál olíva olaj
olíva olaj a kenéshez
fél teáskanál őrölt fűszerkömény

Az élesztőport nem szükséges futtatni!
A lisztet beleszitáljuk egy edénybe, majd elkeverjük a sóval, a cukorral, a köménnyel és az élesztővel szárazon!
A liszt közepén egy kis gödröt készítve hozzáadjuk az olíva olajat, a joghurtot, elkeverjük.
A tészta összedolgozása közben hozzá adagoljuk a vizet, hogy a tészta ne legyen ragadós.
Konyharuhával letakarjuk a tésztát, és szobahőmérsékleten 20 percre pihenni hagyjuk.
A tésztát 8 részre osztjuk, és kb. akkorára nyújtjuk, amekkora ”pajzsban” meg kívánjuk sütni őket.
A 8 db nyers lepényünk mindkét oldalát olíva olajjal megkenjük, és a pajzson mindkét oldalát aranybarnára sütjük.
A kész pitákat konyharuhával letakarjuk.

Biztos ami biztos alapon, általában bemásolom az recepteket, mert ha legközelebb rákeresek és megszűnik az oldal, hát az elég bosszantó.

Mint az is, hogy mára erdőjárás volt beiktatva, hagymagyűjtéssel. De már hozzá szoktam a változásokhoz, így mindig van plusz terv, ha mégsem jönne össze valami. Valójában az A tervet el sem hittem hogy valóra válhat, ez olyan soha meg nem történhető csoda lenne, most a B és D van kombinálva holnapra.

De azért hogy ma se maradjunk friss levegő nélkül, Alcsúton bababörze volt, elmentünk megnézni és ha már ott voltunk ránéztünk az arborétumra, de tényleg csak rá, nem mentünk be, Anita úgy sem bírta volt végig sétálni, elég lesz holnap cipelni, bár hárman leszünk rá, így is bőven elég lesz. Annyira várom már a holnapi napot, mintha azt mondanák reggel irány Provence (egyszer voltam Franciaországban úgy, hogy San Remoból mentünk Monacoba, meg amikor Spanyolba mentünk, át buszoztunk rajta).

Párom ma bent volt Békásmegyeren, és ha már onnan jött hozott gyrost, oké a tejfölös doboz nem járt hozzá. Viszont eredeti görög gyrost, görög tulajokkal, Gyradiko étterem.

És ha már nőnap, ezt kaptuk Apától (sajnálom, de ennyire "igénytelen" vagyok), örültem is nagyon, főleg az a kis édike, minim még egy sincs, vagyis volt egy fehér lila pöttyös, de az volt az egyetlen amelyik tönkrement. 

Persze Anita kapta a minit( meg a szomszéd sráctól a nagy tábla toffifees milkát), mondtuk vigyázzon rá, hordozgatta egy ideig, mert ő vigyáz rá. Aztán megfenyegettem hogy elveszem mert összetöri, nem olcsó mulatság és már el ejtette egyszer.

Ők az eddigi szépségeim, három nem akar virágozni. Imádom az orchideákat, hónapokig virágoznak

(a jobb oldalit, még névnapomra kaptam). Az egyik sárga pedig büntiben van, mert tetves.