Csicseriborsó fasírt

Kicsit hosszúra sikeredett elmélkedésem után, lesz a recept, a kép alatt. Bocs.

Volt szomszédunk, akit én csak angliának hívok, készített ilyet és szerencsére megtaláltam a receptet is hozzá. Mondhatjuk úgy is 2000 km és a távbarátság hanyatlása. Plusz nőnek a gyerekek, munka és sajnos már nem köti őt ide senki.

Pedig szuper barátságnak indult, egy hullámhosszon voltunk (wellness-fitness). Mindig vitt magával edzésre, együtt sétáltunk pocakosan, utána gyerekkel, majd velem pocakosan és mindketten gyerekkel.

Nem volt segítségem mikor Anitát hazahoztuk, és még párom is lázasan feküdt itthon. Ő jött át megmutatni, hogy kell fürdetni. Sőt tőlük kaptunk mindent, de szó szerint ami a gyerekváráshoz kell. Csak egy két dolgot kellett vennünk, amit nem tudtak nélkülözni.

Mikor elköltöztek kiborultam, napokig sírtam. Mikor a búcsú napján eltört a mécses, meg is kaptam tőle: na a nagy vagány csaj. Igen! És?

Azóta a vagány csajt én sem találom, bár nagyon sok minden meg is változott.

Ugye megérkezett Anita, a mai napig nem tudom mit kell csinálnom, nem készített fel rá senki. Sajnos a körülöttem lévő családoktól sem látok olyan példát amiből tanulhatnék. Ezért vagyok sírós, ideges, türelmetlen, és mondhatom hogy egyedül nagyon nehéz. Párom hazaér irány a garázs melózni, hogy a hitelt fizessük és normális módon tudjunk élni, ne kelljen hónap közepén az apró pénzt számolni, hogy most párizsit ehetünk vagy téliszalámit. Nem szórjuk a pénzt, de amit meglátunk és szeretnénk, megvesszük.

Még mikor Anita bébi volt, volt hogy a karjaim között üvöltött én meg bőgtem mint a hülye. Alig vártam, hogy párom hazaérjen. Persze rajta vezettem le a feszkót. Párom is mondta azóta vagyok ilyen 'idegbeteg' mióta Anita megszületett. És igen, egyedül 24 órában, senki nem segített az ösztöneimre hallgattam. Mikor Anita szopis volt, úgy összeszoktunk hogy éreztem mikor kel és előtte pár perccel már fent voltam. Nehéz.

Főleg ha az ember szeretne folytatni valamit, amit évekkel ezelőtt elkezdett. És csak a falakkal a változásokkal találkozik, mikor már ott tartok, hogy nyugodt minden, csönd van, béke és ez most így jó. Mindig megváltozik valami, mindig bizonyítani kell, tudom! ettől szép az élet, kivéve annak, akinek ez fáj.

Hogy ne legyen ilyen szomorkás. Ma néptánc órára mentünk.

Mondom Anitának, lefekszel aludni, ha felkeltél megyünk néptáncra.

Fél óra múlva gyermekem az ajtóban: - felkeltem, mehetünk! :)

Oké, mondom. Következő verzió:

Feküdj le, majd keltelek ha indulunk ( persze, jókat danolászott az ágyban, nem is aludt egész nap)

Pár hete Anita: Anya! azt szeretném kérdezi, aludhatok e veled? (ezt így!szó szerint) most erre? együtt aludtunk

És majdnem elfelejtettem: múlt héten, egyik este, közölte gyermekem, már pedig ő nem kér pelust az alváshoz sem. Apja még próbálkozott, hogy azért inkább mégis kéne, de nemet mondott. És azóta be sem pisilt. Édes mikor hajnalban kómásan gubbaszt a vécén, ránk borul Noddyval a kezében, majd vissza totyog a szobájába.

Akkor lássuk anglia receptjét, az utolsó pár darabot sikerült lefényképezni.

Ja azt elfelejtettem hogy minimum egy nappal előtte, vízbe kell rakni a borsót, hogy megpuhuljon. Ezért is bocs.

Hozzávalók:

kb. 20 dkg csicseriborsó

fél hagyma, apró kockára vágva

petrezselyem

só

bors

őrölt kömény

fokhagyma

1 tojás (ezt nem írta a recept, de megmaradt a reggeli bundáskifliből)

A csicseriborsót áztatás után leszűrjük (mossuk át többször, mert elkezd erjedni, ha van időnk két napig is áztathatjuk), aprítógépben aprítjuk (hogy mik vannak?), akinek nincs, hááát? darálja le. Hozzá adjuk a többi hozzávalót, ízlés szerint. Sütöttem pár darabot, és utána ízesítettem. Sok só és hagyma kell bele.

Kókusz zsírban sütöttem.