Ha jól tudom, Horváth Rozi szakácskönyvben is benne van, én tízen éves koromban tanultam egy lánytól. Sokat voltam egyedül, kulcsos gyerek voltam. Szüleim otthon hagytak napokra, mikor vidékre utaztak, nekem ugye suliba kellett járnom. Egy ilyen alkalommal, tanultam ezt a receptet.
Kis monológ most nem lesz, fáradt vagyok. Még vissza kell szoknom a heti kétszeri edzéshez. Csütörtökön erősítő edzés volt, mindenkinek remegett óra végén keze lába, persze megint 2 órásra sikeredett. Ami nem baj, mert az összes feszültség felszabadul belőlem. Néztek a csajok is, hogy megtudom csinálni a hasizmot , persze röhögtek, mikor hangosan kezdtem számolás helyett mondani: kocka has, kocka has, kocka has. Utána persze kidőlők, de nagy vigyorral nyugtázom magamban, hogy ezt is megcsináltam. Nem minden megy ám, ilyen egyszerűen.
Persze, nem indult ilyen vidáman az edzés. Súlyban egyforma párokat alkotunk, felugrik a társam a hátamra, nekem meg 15 lépést kell vele tennem. Na! nálunk ez úgy történt, párom a hátamra ugrott és én azzal a lendülettel el is dőltem hátra felé, olyan szerencsésen, hogy mind ketten a padon landoltunk. Ez kb. olyan érzés volt, mint amikor az újra töltött impulzusoltót(a kedvencem) rakták a hátamra, na ott is megindultam hátra fele. Szerencsére egyikünknek sem lett semmi baja, én magamat hibáztattam, ő azt mondta rosszul ugrott. Túléltük senkinek, semmi baja nem lett. Ettől függetlenül, már nagyon várom a hétfői edzést!
Tehát rántotta, reggelire szoktuk enni, ugye a hagyományos formájában. Mi ezt vacsorára esszük.
180 fokos sütőben, 1 óra (igen, igen nem írtam el)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése