tatárbifsztek - avagy, a szülinapos Apuka

Ez is nagy kedvenc!

Évente egyszer megengedhetjük magunknak, főleg ha valakinek kedveskedni szeretnénk vele (plusz! én magamban megünneplem, hogy ez a 100. bejegyzésem!)

Már egy hónapja nyúzom a helyi hentest, hogy mikor vágnak marhát. Mondván, nekem kell a bélszín, senki másnak oda ne adják. Szerencsére a héten vágtak, még fagyasztani sem kellett.

Régóta nem ettünk, mivel pocakosan nem mertem enni, sőt szoptatósan sem. Egy kis ínyencségért nem vállaltam volna be a jó kis toxoplazma vírust. Ez most is benne van a pakliban, de reméljük ha eddig elkerült minket, most sem lesz semmi bajunk.//

Nos ez a 100. bejegyzésem!!! Ez sem úgy alakult, mint amilyen nagy hévvel elkezdtem tegnap reggel. Egy kedves ismerősöm, tanácsára nem nyúlok ahhoz amit elkezdtem. És itt meg is köszönném neki, hogy olvassa amiket írogatok, segít és segített a bajban, meghallgat és elfogad olyannak amilyen vagyok. KÖSZÖNÖM!!!
Jaj de nehezen megy ez most (3 mondat/óra). 4 mondat-haladok!
Na ebből gondolhatja mindenki, milyen jó volt a szülinap :(
A tatárbifsztek a hűtőben érlelődik, ki tudja még hány napig, mert a változatosság kedvéért ma migrénes napunk van. Hurrá!!!

És a tegnapi kérdésre a válasz, nem érleltem a bélszínt, mert a hentesnél lett ledarálva.
Azt olvastam, egészben kell borsozni, meg volt még valami, és úgy rakom be a hűtőbe 4-5 napra.

Most itt tartunk, só, bors, hagyma, ezeket még tegnap raktam bele. Már most olyan illata van, hogy ....

Kerül bele még, mustár, vaj, pirospaprika, ketchup, tojássárga.

Fincsi lett. Most próbálok nem arra gondolni, hogy napokig a pocakomban ki tudja mi fog történni.

(Vagyis tudom, de nem akarom ezzel elrontani senki kedvét.)