Na nem vesztünk össze senkivel, azok nem mi vagyunk. De a kifli neve, tényleg erre utal, méghozzá Susan Loomis: Ház a Tatin utcán című könyvében. Kedvencem, sokszor olvastam, életrajzos, gasztrós könyv. Sikerült olyan jól elraknom Anita elöl, hogy még bántódása se essen a könyvnek, fél éve nem találom. De! Tegnap sikerült megvennem, potom áron a v.erán, holnap megyek is érte úgy is útba esik. Bár ez csak az első rész.
Tehát! elérkezett a második villásreggelink, ami most nem is volt annyira villás, de délig tartott. Erre sütöttem a kifliket, a felét megsütöttem reggel, a másik felét este fogom, hogy valamelyest friss legyen Anyunak ha holnap jön, legyen nekünk is az útra valami ennivaló, ha megéhezünk.
Hozzávalók:
2,5 deci tej
12 deka puha vaj
1 csomag szárított élesztő
1 csomag szárított élesztő
10 deka cukor
62,5 deka liszt
2 nagy tojás
1 kávéskanálnyi só
Elkészítés: a tejet megmelegítem, hozzá adom a vajat az élesztőt és a cukrot, hogy felolvadjon benne, utána a többi hozzávalót is beleteszem, összegyúrom és 2 órát kelesztem.
(ez negyed tészta, nem feles)
Utána ketté osztom a tésztát, 40 centis körlapokká gyúrom, felcikkezem, kifliket sodrok belőle, és 175 fokos sütőben, aranybarnára sütöm.
Ez volt a majdnem villás reggelink, házi bodza, meggy, szilva, sárgabarack lekvárral és vajjal. Megint jól sikerült, nehéz volt a gyerekeknek az elválás. Jövőhéten csere, és folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése