Nehéz eset volt.
Barátnőmmel értekeztünk, mikor megkérdezte kérek e vaddisznóhúst. Első telefonom egy vadász ismerősöm volt, megkérdeztem tőle szeretem e a vaddisznóhúst és mivel pozitívan nyugtázta valami új iráni vágyamat, de annyira nem akartam túlzásba vinni a dolgot egy kiló húsit rendeltem. Ez a mennyiség bőven elég arra, hogy megkóstoljuk Anitával vagy a kukában végezze ha annyira elrontom. Bár annak nagyon rossznak kell lennie amit én nem eszek meg.
Valami mást szerettem volna, mint pörköltet. Úgy veszem észre mindenki mindenből pörköltet készít, az biztos jó bármiből készül alapon, meg abban úgy sem látod mi van.
Na de receptet sem volt egyszerű találni volt borban pácolt, lekvárral kent, jajj. Aztán kaptam azt ahogy a sült húst fűszerezzük, bakker honnan tudjam más hogy fűszerezi.
Utána találtam egy vadász oldalt, na innen kicsipegettem azt ami nekem kellett.
Tényleg sima alap, betűzdeltem fokhagymával, borsoztam, majoránnát raktam rá, beolajoztam, kapott egy kis masszit, fóliába raktam és irány a hűtő.
Másnap rájöttem túl sok a maradék, a fagyasztóban landolt.
Tegnap kivettem, hogy én már nem tudok tovább várni. Két szelet szalonnával a tetején megsütöttem, először letakartam fóliával, utána megpirítottam kicsit.
Nekünk csajoknak ízlett, szégyenlem is magam, hogy tökfőzelékkel ettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése