Általában, mikor a faluban a cukifelé sétálunk, veszek egyet, azt Anitával ketten megesszük. De nem mindig lehet kapni. Ledaráltuk a mákot, így elérkezett az ideje a sütésnek.
Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű. Vagyis reménykedtem abban, hogy valamilyen csoda folytán csak sikerül elsőre, valami ehetőt felmutatnom.
Keresgéltem a neten, videót néztem hozzá.
A recept egy régi sütis könyvemből, az 1940-ben kiadott Váncza: A mi süteményes könyvünk-ből való.
Recept: 15 vajat, 1 egész tojást, 1 tojás sárgáját, kevés sót, 30 deka lisztet, 6 deka porcukrot és 1 csomag sütőport, összegyúrunk.
A sütőpor helyett egy pici tejben, elkevertem 1 deka élesztőt. Itt azt írja, hogy kinyújtjuk, négyzetes darabokra vágjuk.
Én a videón látottak alapján, kimértem 4 dekánként a tésztát, golyókat készítettem, amikből oválisokat nyújtottam, aminek az egyik hosszabbik oldalára került a töltelék ....Így egyszerűbb lesz link.
A töltelékhez: 25 deka őrölt mákot, 8 deka vajjal elkeverünk, majd hozzá adunk 2 deci tejet, 14 deka cukrot, kevés fahéjat és 1 citrom reszelt héját.
Az egészet felfőzzük. A kihűlt tölteléket használjuk.
A 4 dekás tésztába, 3 deka töltelék való! Mákos kifli! nem kiflis mák!!!
Miután, gyermekem meglátta hogy gyúrok, és minden féle kép segíteni akart, gyors befejezésnek láttam a bejgli készítést.
Igen! Megrepedt, de elsőre szép lett. Jó sok mákkal. Ugye látjuk az arányokat! Viszont nem ez a tuti recept. Fincsi, de nem az igazi.
Tavaly mákot vetettem, de nem sok sikerrel. Én nem vetném most el, lehet tavaly is elhamarkodtam és elfagyott, még mag formájában a föld alatt.
Villásreggeli: valószínű és remélem, mostantól rendszeres lesz kis otthonomban.
Szomszéd barátnőm, tegnap éjjel felhívott, hogy kisebbik fiát baleset érte, vigyáznák e rá, míg a nagyobbat elviszi a suliba. Persze, teljesen természetes dolog.
Visszafele, behívtam, mert más rossz híreket is kapott, és én is szeretem megbeszélni az olyan barátaimmal a gondokat, akik nem kárörvendenek és kihasználnak emiatt.
Gyerekek elvoltak, megkérdeztem, reggeliznének-e velünk, igen mondtak. Minden féle, finomság előkerült a hűtőből (amolyan házi finomságok), ehhez még jól is éreztük magunkat. Mondtuk is, miért nem jutott ez eddig eszünkben. Megbeszéltük még a héten megtartjuk a következő közös reggelit, és már a nyári teraszos reggeliken álmodozunk.
Ilyen alkalmakért, képes vagyok hajnalban felkelni, hogy frissen süthessem meg a reggelihez a kiflit. Főleg, ha még értékelik is a törekvéseimet, és ők azok akik nagyon tudtak örülni, akár a sajtosomnak vagy a pozsonyi kiflimnek.
Na! nekem így élet az élet. Boldogság!
Már tervezem a reggelit, de nem élem bele magam, mert ember tervez, aztán majd meglátjuk. De almás palacsinta tuti lesz, vagy békítő kifli?, jó habos cappuccinó, esetleg kipróbálhatnám az eredeti croissant receptemet, bár az több nap mire elkészül.
Úgy látom, lassan mindenki megtalálja a maga "színvonalának" megfelelő társat, barátot. Én nem is gondoltam, hogy pont ezzel a szomszédommal fogom ilyen jól érezni magam. De mikor beszélgetünk, érzem hogy tényleg megért, szóval egy szinten "nyomorgunk", a mi saját igényes világunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése