Sárgul mááár a....barack

Szombati napom elég sűrűre sikeredett, mondhatnánk, nem kellett altatni este.

Drága szomszédunk sárgabarack fája, idén tetemes mennyiségű barackkal lát el minket. Így mivel tudtam, jön ma még 4 rekesz ribizli, keltem 6kor, mire megérkezik a gyümi kész legyek.

Közvélemény kutatást tartottam, ki hogy készíti a sárgabarackot, úgy döntöttem úgy rakom el mint a meggyet.

Persze, nem én lennék, ha nem három félét készítettem volna.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy barackot hámozni, nem egyerű dolog.

Mert! Várjuk meg, míg felpöndörödik a barack héja (persze előtte, késsel vágjuk be az alját): ennek következménye lehet, hogy már meg is főztük a barackot, rendben max. mire megesszük lekvár lesz belőle. De! Ne teljesen érett barackot hámozzunk: oké, de annak nem pöndörödik fel a héja, plusz várhatjuk hogy beérik az üvegben (remélem, a hőkezelés ezt is megoldja).

Tehát, készítettem héjasan és héj nélkül:

- megtöltöttem az üvegeket felezett barackkal

- minden üvegbe raktam 2 evőkanál cukrot

- felöntöttem felforralt vízzel (na lehet itt elrontottam, hogy forró volt a víz)

- minden üvegre késhegynyi na-benzoátot raktam

- tető

- gőzölés

Ami pedig a pucolásnál kimaradt, vagy úgy gondoltam befőttnek nem lesz jó, lekvár készült belőle.

Barackot cukroztam, főztem, turmixoltam, üvegekbe öntöttem, tetejére na-benzoát vagy nem raktam semmit, gőzölés.

Cukrot ízlés szerint adok hozzá. Kis családom megszokta hogy nem használok sok cukrot és savanykás marad a lekvár.